Meglátásom szerint autentikusnak lenni kötelező, de az lehet valaki sokféle képpen. Utána olvasott, beleásta magát etc, etc. Nagyapám, miután nyakon vágott, igy magyarázta volna: -olyasmirol beszélj, amit átéltél, úgy, ahogyan megélted, akkor leszel hiteles. Most pedig hagyjál ujságot olvasni. Ja, és hozzá tette volna, hogy  “az elvek fiam, olyanok, mint a fingás: tartod, ameddig tudod”, nagyapám nem volt sajnos elvhű, folyton fingott. Sosem segítettem neki a függönyt tartani, mikor állt a hokedlin. Tudom, aki a múltba tekint, seggel megy a jövőbe, de azért azt hihetjuk, hogy  az emlékeinket senki sem veheti el nem? Engem sosem vonzott az írás, és a szavak embere sem voltam. Emlékszem a szomszédban Gyula barátommal: , (akit kesőbb a nagysikerű Volvox, együttes alapítója, zenész-énekese-ként csodálhattam, R.I.P https://www.facebook.com/groups/119075784827302/?fref=ts) focizni indultunk, és az ajtóból a félrenyalt hajával odaalaszólt a faternak 12 évesen:  -Apa, ez egy kódexben sincs megirva! Az apa-szón kívül semmit sem vágtam, de gondoltam majd foci után kifejti.  Később már teniszeztünk is a gázgyári pályán, meg Újszegeden, a műanyagpályán.  Az király volt. Meccs után napozni kicsit a törölközőn, persze a tenisz oktatásra érkezőknek nem tetszett a két térfélen alvó hülyegyerek, de ez már nem a mi gondunk volt. (A futás annál inkabb)

Anno nem volt X-box, volt helyette lakáskulcs a nyakadba, meg anyád 10 forintosa, ami kereken egy csokistej volt, kuglóffal. Ha időben keltél,  sós kiflit csórhattál a bolt elől, majd irány a közeli iskola mögötti gyümölcsös. Jó is volt egy darabig, amig  Tibike meg nem sebesult bújócska közben, az általunk a diofára felcipelt iskolapad lezuhanása végett. Gondoltuk, ha arra oson, meglepjuk. Nem sejtettük, hogy begyorsít… Letiltottak minket, de nem is baj, mert akkoriban készült el  az iskola előtti csodás dupla kosárlabda pálya, négy palánkkal, tükörsima betonnal! Azonnal felismertük hogy ez nem az. Ez gördeszka pálya, csak a prolik meg nem tudják! Kötelességünk volt segiteni ezen, szóval felrajzoltuk vörös téglával a pályát még aznap, akadályokkal, ugratós-kartondobozokkal. A téglák is maradtak, ha új kanyar kellett volna. Jó úttörő segít, ahol tud!  Aznap este tudtuk csak meg, hogy másnap ünnepélyes átadás, az évnyitó után. Gyula oda járt, így megnéztuk azon az őszi napon. Szóval kivonultak a felsősök a suliból reggel, a tanerőkkel, még valami zene is volt az suli iskolarádiójából,  igy hát, felavattuk az új gördeszkapályát, igazgatói segédlettel. Mintha csuklott volna kicsit az öreg, amikor az új létesítményt annak nevezte, amit a papírjára írt.  A biztonság kedvéért egy darabig foci volt gördeszka helyett, nehogy sasszem kombinálni kezdjen. Egyedül Gyuszit kérdezte meg tud e az esetről, talán mert gördeszkával járt suliba…

Mit csináljak, elrontott a Tata. Vagy lehet nem is kellett elrontania? Nem voltam én mindig reménytelen, emlékszem 5 évesen már verseltunk az oviban Ernővel. Illetve verseltunk volna, mert én elfelejtettem, Ernő pedig eleve dadogott… Annyit mondtam, hogy -kiderült, Ernő meg annyit, hogy -beborult, ekkor egy kéz behúzott benünket a függöny rejtekébe. Egyéként azt az egy szót is elbasztam, mert az kikelet lett volna. 6 Évesen elszöktem az 1. Korházból, friss mandulaműtéttel. Emlékszem, pizsamában, szállingózó hópihék közepette, csak húztam haza a kedvenc dömperem a Bocskai utcáig, ahol öreganyámék laktak. Érdekes, csak akkor kapott infrastruktúrát a mama, mikor kekszet kértem. Kiheverte a mama így később a hátára húzhattam egy jót szegénynek, a függönyhúzó-bottal, mikor a felnyitható kanapéban túrkált. Mondhatjátok: rossz gyerek. Nos én maga voltam, a pokol. A doki sírt fel, mikor megszülettem. Tisztasági festés volt a lakásban, és leszedték a konvektorokat, én kinyitottam a gázcsapot, lássam mi folyik belőlle, úgyhogy majdnem lett újjáépítés is. … Az én nagyszüleimnek nem volt ideje meghalni, rám kellett figyelniuk. Nem volt pihenés, lazsálás, Tata ahogy bealudt újságolvasás közben, már repült is az öklömnyi lego, jól összecseszve a lapokat, Tata megugrott, én kikaptam.  Volt két macska, Cili es Csöpi, meg  Maci, a németjuhász, innen az allatszeretetem. Cili túlszaladt az erkély rácsai között-ütközetben elhunyt- macska több nem lett ezután, de a halak… az igen, az volt az én pályám! Nagyapámmal akvaristák lettünk! Kb 48 óráig. A halas minden szart eladott nekünk, a vízből estére posvány lett, és az a pár hal, aki túlélte, reggelte megette egymást, mert nem szabadott volna sügért, guppival ugye…(A nyertes zombihalat én húztam le a retyón bosszúból)

Csak mondom, egyikünk sem volt különb, mire 14 évesen összeverődtünk az Északi városrészben… Mi így toltuk. Hogy kerültem oda a belvárosból? A család üzleti érzékének köszönhetően, amikor is elcserélték a belvárosi nagy erkélyes lakást csontra egy panelre… Csepel tacskó, FBP BMX, Camping, kazettás magnó a vállon… Üdv 1986-ban. Break Dance-póló, Brut kölni. (Most már sejtem az illatról, hogy a brutál rövidítése lehetetett.) Mi nem egymás háta mögött kevertuk a szart, hanem verekedtunk. Kivéve mikor Luki Simsonját feltettük négyen a pingpong asztalra, és otthagytuk. Jó, az egyszer volt, és jóval később. Ha letört a bringapedálod, loptál másikat.  Tuningoltunk a tárolóban, aminek néhány szomszéd nem örült, de azoknak a szemétledobóban kötött ki a lábtörlője. Csoda hogy tuléltük azokat a göröngy-háborúkat, az épülő panelházak árkaiban, mert volt akinek féltégla akadt a kezébe, hát istenem. Azt hiszem ez volt az előszele a karate filmes videódiscók utáni balhézásoknak. Depeche vs. Cure gangfightok, stb. Nyilván, ennyi gond mellett senki sem várhatta hogy tanuljak! De kit érdekel, hiszen felvettek TRAKTORSZERELŐNEK, úgyhogy eztán jött a java, ha nem tévedek…

folyt. köv.