Attila barátom mondta: A szegedi Hank Moody.

Megtisztelö, hogy hasonló, életunt figura lehetek, lettem. Hank iszik, vicces, és nőzik. Szeretjuk. Mi az igazság? Ha nincs elég lőszered ahhoz hogy eletunt legyél, akkor nem leszel semmi egyéb, csak unalmas. Lehet jó a dumád, nem beszélget veled senki. Ahhoz is csomó pénz kell, hogy flegmán hülyeségeket csinálj! Sajnos, aki genetikailag kretén, mint én, annak nem sok választása van. De hála Máté 5:3-nak, régóta fújjuk,”boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa”

Csajokat kergetni jó dolog, egyet utol is értem. És lám, még egy hasonlóság, én is jóban vagyok az exemmel, csodás fiunk van, és csodás éveink voltak (legalább is az első pár). A nők nem szeretik azokat a pasikat, akiknek sosem nő be a feje lágya. Komolytalanok, nagy gyerekek, nem lehet rájuk számítani, és nem hajlandóak a barátaiktól megszabadulni! Szerencsére a feleségem sosem akart agyat mosni nekem, mint a legtöbb barátom nője, akik azt sem tudták, hogy szökjenek meg egy sörre otthonról. Különben is, a családapaság felelősséggel jár. Érdeklődve néztem, mi tőrténik magam körül, ahogy az évek telnek-múlnak. Nagyjábol 3-féle sors rajzolódott ki, a magunkfajtáét nem számolva: Csinos menyecskék, jo kiallású pasik, házasság. Azt mondják, az idő mindent megold. Hát megoldotta.

1 Változat: boldog család, anyun ott a szülés után maradt +15kg, ami igazából a házasság adta látszólagos biztonság eredménye (apun ez kb 40kg), a cicin levő pille-tetkóból denevér lett, apa pedig büszkén indul munkába: magához vette a lépcsőházban dugdosott cigijét, kiért a látótérből, és behorpadt a homloka (rágó az ővtáskában).

2 Változat: Menyecske pompázott tovább, szerette aput, de az kissé hálátlan lett, amolyan puhapöcs lett, aki szerette hogy a csinike asszonyka sürög-forog, süt főz, Ő meg hazaesik az autopiacról, és bont egy sört. Cool volt, amig egy szép nap a kisasszony szilikont rakatott szulinapra, vitte a házat, apu meg nem járt többé az autopiacra: odaköltözött.

3 Változat: Minden fasza. így volt nálunk. Miután nem volt már minden fasza, elváltunk, hogy újra minden fasza legyen.

Tudom van több változat még, de azok a fenti három alapeset valamely közös halmaza.

Abban egyet értünk Hankkel, hogy apának lenni jó!

 Emlékszem, apás szülést szerettem volna, Zsuzsi nyomott, én meg szivtam helyette a fajdalomcsillapító gázkeveréket. Már alig láttam, mikor hirtelen elvitték Zsuzsit császármetszésre a műtőbe. Maradtam a pizsamában vigyorogva, és elmondhatom, hogy kibírtam ájulás nélkul.

Boldogság…ez a jó szó erre? Nem, nem hiszem. A boldogságé ennél sokkal egyszerűbb, és rapszódikusabb. Jön-megy az életedben, néha csak egy pillanatnyi csoda. Éreztél már ilyet? Mikor Isten megérint egy ezredmásodpercre, időt szán rád? Elmondom engem hogyan érintett meg: a Sportuszodában lógtunk nyáron, (a másik uszoda kerítésen nem volt lyuk). Szóval kifújtam a tüdőmből a levegőt, és a medence fenekéről néztem a vizen át, a közeli liget fáit. Ekkor egy kósza napsugár tűzött at a baranyfaelhokon, es az oreg tolgy lombkoronajan at, csodas zoldre festette a vizet körülöttem. Csoda volt, én pedig boldog voltam egy pillanatra. Akkor értettem meg, mi is az. Pénz nélkül, egy szál gatyában a víz alatt, még csak levegő sem volt a tüdőmben… érted már?

Persze pár üveg sör is megteszi 

Visszatérve a TRAKTORSZERELŐSÉGEMRE, egész jó volt az élet a műhelyben, leszámítva hogy hajnali 5-kor földi idő szerint a 75y járaton kellett lennem. Érdekes járat volt ez, főleg télen, mikor a buszon nyomorgó melósok párásra lehelték az ablakokat keverttel.Folyton a piálásról dumáltak: -Pista bátyám, ivott már szar pálinkát? -Ittam hát! -És milyen volt? – Jó!

Ulőhely ritkán volt, ha igen, valamelyik hegyomlás udvariasságra buzdított… Koszosak voltunk, és büdösek. Anyám, mikor beáztatta a munkaruhám pénteken, nem folyt le a víz. De akkor miért volt jó? Hát oktattak minket az szoc. épületben a motorok működésére, már ha hagytuk… valaki folyton szórakozott a hangosbeszélővel -Gizike! Két kávét! Sokat röhögtünk egymáson, a bezsírozott reszelők remekül csúsztak a fémen, F. Zsoltit meg felakasztottuk valami emlékműre, a koszorú helyére, amíg megettuk az uzsonnáját. Volt egy elektromos targoncánk is (nem a miénk, de ellopható), azzal mentünk a házgyári büfébe bambizni. Egy nyári nap szarrá törtük, mert nem sikerult az árok feletti, egy kerékkel a levegőben trükk. Egész nyári szünetben azt a szart kalapáltuk Baloggal. Miért volt jó? Visszatekintve minden az, vagy mert jöhettem alúlról, és megtanultam hol lakik a Jóisten. Pontosabban mindannyiszor látni is véltem, mikor Miska bá hátba vágott lángos evés közben. De legalabb nem a Call of Dutyban voltam katona mint a mai fiatalok… Felejtsük el. Jó diák voltam, az osztálytársaim közül is sokaknak segítettem a gyakorlati vizsgán, ami abból állt, hogy a műhelyben sorakozó ‘valahol elrontott’ tragacsokat kellett megjavitani. Hútőrendszer, talpalló-munkahenger, ilyesmik. Kisujjunkban volt a szakma, mikor az egyik tragacs leeresztette a talpait, egyik le, masik felment, a vas meg tréfásan felrebillent. -Ülj le fiam, kettes! Pedig baszdki, feltaláltuk az air ride-ot!! Deeee ezeknek semmi sem volt jó! Hagyjuk is, nem szeretek melórol irni, mert már attól is elfáradok. Mondanom sem kell, életemben egy kurva traktort sem javítottam meg, és vagyunk még így ezzel pár ezren.. Meg az oktató-elvtárs is piálgatott napközben, egy befőttes üvegből, amire azt mondogatta, hogy a savanyúság leve jo a gyomornak, igy kortyolgathatta okitás közben. Mikor egy reggel tényleg az volt benne, meglepetés volt, de visszaút nem. Kortyolgassad bmeg, ülj le, kettes!

Csajozni nem lehetett a csupa férfiszakmát felkínálló intézményben, leszámitva azt a pár identitás zavaros hegesztő, meg gumiszerelő menyecsét… Mondjuk őket az oroszlán is sírva falta volna fel. Egyszóval volt mit bepótolni, de már csak a katonaság letöltése után adódott rá alkalom. Ne kérjétek hogy katonatorténetekkel hozakodjak elő, mert nincsenek. Egyszer lecsuktak egy hónapra, az rendben volt, de ennyi. Utána kibasztak valami Isten háta mögötti örsre utolsó pár napomra, az erdőbe. Ott bármit megtehettél, nem is tudom már melyik éber őrszem írta a jelentésébe az ‘események’ rovatba, “jelentem,olyan köd volt, hogy meg kellett forditanom a kutyát, mert befele ugatott az udvarba”. Mindegy, eltelt, nem volt jó semmire.

90 mennyi is? Norbi! Javíts ki, toborzás a Burgerben… ’93 Szeged? 105 fiatal egy helyen, itt már szövődtek új barátságok, és sok sok kémia…itt vagyunk néhányan 2012-ben: