A tengeri órák kifejlesztéséről van egy történet, mely arról is szól, milyen eltökélten hittek a régi mesterek, egy igen pontos szerkezetben, mely megbízhatóan méri a tengeren, bármilyen körülmények között az idő múlását. Nyilván az akkoriban pontosnak mondható inga eljárás szóba sem jöhetett. Akadt azonban egy ács mester, Mr Harrison aki FÁBÓL készített 1mp/hó pontosságú ingaórát, melyet a londoni híres óraguru, Mr Graham csak tréfának vélt, és amikor azt állította hogy az lehetetlen, a mester csak azt felelte: megcsináltam. Öreg barátunk a pontosság érdekében, eltérő évszakokban, más-más sűrűségű ingát használt, és mivel a lehetetlen szót nem ismerte, vállalta a tengeri óra elkészítését. Lényegében egy olyan szerkezetről volt szó, amelynek minden akcióra, egy reakcióval kellett reagálnia, legyen az, a hajó instabilitása, vagy a radikális környezetváltozás.                    Ne feledjuk, az év 1715!  Mikor elkészült, hintaló talpakra helyezte, és fiát kérte annak mozgatására, a tesztelés alatt. Később egy kisebb hajón tette próbára, végül a Brit Királyi Tengerészet elé tárta, kérelmezve egy utat, a szerkezettel. Miért érdekes ez? Nos ha másért nem, hát azért, mert minden változtatás a szerkezeten kb 8 óra munkát jelentett. Mr. Harrison több, mint 200 alkalommal szedte szét, mire megbizhatóvá vált  találmánya  

Hogy ez mennyi idő, az relatív, nekünk elképzelhetetlenül sok, hogy 1600 órat töltsünk bütyköléssel, hősünknek azonban fel sem tünt. Arról nem beszélve, hogy forradalmasította vele a modern tengeri hajózást. Ezért gondolom, hogy az idő relativ fogalom. Munkácsy napokig volt képes alkotni mikor ihlete volt, és még sokan mások is. Einstein szerint mindenki tudja, hogy vannak megvalósíthatalan dolgok, amíg  valaki, aki ezt nem tudja, jön, és megvalósítja azokat. Tudjuk jól, az álmok és a valóság közötti távolság mértékegysége a cselekvés. Más a jelen már, a mai ember jóval kényelmesebb, százszor, ezerszer gyorsabb világban. Rossz párosítás, nem kedvez az alapos embereknek, nem csoda, ha nincs új a nap alatt, vagy ha igen: hadititok. Mondhatjuk hogy én sem voltam túl alapos, amikor két év Károly Róbert után, átjelentkeztem az SZTE-re, amit abbahagytam  néhány vizsgával a vége előtt. Ahogy vesszuk. Ha azt nézem hogy hányszor tettük meg Gyöngyösre utunkat kb 26  vizsgáért, ami 26*410=10660km, akkor le a kalappal, nem számolva mikor kivágtak, és újra mentem. Ha erről nézem, sok idő, de nekem meg sem kottyant. Miért? Mert szerettem, érdekelt, felvillanyozott, még egyszerűbben: kellett! Te marha, akkor miért hagytad ott? Nos azért, mert tudtam mit miért csinálok. Maradi módon a tudásvágy vezérelt, vállalkozó létemre alapvetőnek, és szükségesnek tatottam a gazdaság, a piaci mechanizmusok, vagy a marketing eszközök megismerését. Évekig hallgattam minden félét, küzdöttünk, nyíródtunk, régódtunk, de okosabb nem lettem. Ezért hagytam abba. Rájöttem, rossz helyen vagyok, nem érdekelt többé. Olyasmit tanítottak, ami ma már történelem, réges rég működésképtelen modellekből vizsgáztam, pökhendi oktatók előtt, akik a saját szavaikat imádták visszahallani, tizen éve kiadott, velunk megvásároltatott “tankonyveikbol”. Persze, elvégzik sokan, mondhatjuk, és igaz is. Miért? Kell nekik. Diplomával lehetsz vezető, papirral ugorhatsz egy bérsávot feljebb, vagy elengedhetetlen az uj beosztásodhoz, esetleg már vezető vagy, hisz jól éérted a dolgod, ám ellenségeid azzal fúrnak, hogy nem vagy papíron közgazdász, netán szülés után így vesznek csak vissza, vagy ha tisztséged van, egy rangot ugrasz. Pénz, pénz, pénz. Kit érdekel, hogy azonnal elfelejtik amit tanulnak, hisz ők, maguk is igyekszenek kiverni a fejukből, mert semmire sem jó katyvaszt tanultak, amit az életben nem használnak többet. Könyvelő feleségem mondogatta, hogy a számviteli példáknak semmi koze a valósághoz, igy ha valaki használja, hát oda lesznek az ügyfelek villám gyorsan. Lényeg hogy megbukhass, fizesd a vizsgacsekked, meg a tandijad. Öntik a diplomásokat, akik egy árva kukkot sem beszélnek idegen nyelven, diplomával a zsebukben, evekig allas utan kajtatva. Draga Viki baratnemnak ketto is van, a boltunkban volt uzletvezeto, amit szeretett (es en is), de ehhez egyik diplomajat sem kertem. Anna kolleginanak is volt, csodas eladokent, elbuvolo mosolyaval. Ki hitte volna hogy  (ha jol emlekszem)  a szocskek nemi eletbol irta diploma munkajat?  Ne menjunk bele, es nem mondom, hogy igazam van, csak azt mondom, en miert hagytam ott. Ellenpeldat is tudnek persze, sot a legjobb cafolat, hogy mai napig diak vagyok, itt is: 

Hasznalhato tudasert mentem oda, nem talaltam, ott hagytam, ennyi. Hogy kidobott penz volt? Semmikepp! Belelattam a dolgok folyasaba, csiszolta az egyenisegem, sok sok uj baratom lett, mas emberre valtam, es ami megfizethetetlen: megbizonyosodtam rola, hogy tenyleg az elet a legnagyobb tanitomester, es ‘streetsmartnak’ lenni sokkal vidamabb dolog, mint ‘booksmartnak’ lenni. Koszonom, hogy nem vagyok resze egy hivatali vizfejnek sem, vagy tepegetem valami multinal a faxot, managernek titulalva magam, zero dontesi joggal, de annal tobb kisstilu furkaloval korulottem. Mondjuk azt, kifizttem, hogy ne lehessek ez. Megerte.  Mr Harris, a tengeri ora megakotoja “streetsmart” volt. Talalmanyat termeszetesen igy nem partoltak a kepzett asztronomusok, es mikor korabbi tesztutjarol ismeros hadnagya meglatogatta, elmeselte Mr Harrisnak Vilag koruli utjat… 960 fo indult akkor utnak, es 243 tert vissza. Am csataban 43 hunyt el. A tobbieket a skorbut vitte el, amint heteken at friss elelem, es viz nelkul kovalyogtak a tengeren, mikozben csupan 6 oranyira voltak a partoktol, csak epp nem tudtak merre. Akkoriban ez volt a hulyeseg ara. A Harrison H4 pedig (1761) kikuszobolve a H3 korkoros mozgasanak hibait, 12cm-es meretevel, a vilag leghiresebb Chronometere lett. Megoldasait napjainkig, azaz az elektromos oszcillator megjeleneseig alkalmaztak.