Miért 5/a? Egyrészt mert két része lesz (nők ugye bonyolult téma), másrészt pedig mert rászoktam: egy időben ex-apósomnak gépeltem munkavédelmi regulációkat, renitens cégeknek, melyek a szabványt semmibe véve balesetveszélynek tették ki az ártatlan színjózan kádereket. Namost ez ugye pontokba volt szedve, valahogy így: 1-körfűrész, 1/A védőburkolat, 1/A/a/ rögzítő csavar, 1/A/a/1: alátét elem. 1/A/a/1/b: faszodat levágja. Ennél a pontnál tört ketté a jegyzőkönyv-gépelő karrierem, mert valaki mégis végigolvasta ezt a sok szart, és szemet szúrt a saját kútfőből származó, szakmaiatlan ám attól még szent igaz mondatom. Erről ennyit, nem bírtam sokáig.

Ami a nőket illeti, azt előre bocsátom, hogy anno, nem volt szexuális felvilágosítás, így a magunk utját jártuk, ami mondanom sem kell, rögös volt. Emlékszem Mártikára, az első lányra életemben, akivel jókat maszatoltunk egy belvárosi lépcsőház felső szintjén. Persze nem került ott elő semmi, csak ugy egymáson, ahogy a burgermeister csinálta apámVHS-én, utána meg húztam haza maszatos gatyával. Nyáron könyebb volt, szegediek vágják, az Olajos ház tetejére mentünk, ahonnan látni a folyót, és csodás a naplemente. Milyen romantikus nem? Mártika korábban elkőszőnt, majd becsukta a tetőre vezető ajtoót, ami csak belülről nyílt… Nos, a naplemente szép volt, de egyben a napkeltével mar rázós. Talán ez, és apám szólása alapozta meg, és ébresztette fel bennem végleg romantikus énem. Apám mondata: “Enni kell, b@szni jó, szarni muszáj” Megszívleltem, főleg hogy rosszul idéztem egy buliban: “Enni kell, b@szni muszáj, szarni jó”, mindegy, működött… Hát ennyit a romantikárol, viszont tudtam, ha el akarsz valamit érni a nőknél úriembernek kell lenned, szóval sose brunyálj a csapba, mikor a nőd fogat mos.  Volt-van egy barátom, Peti, és szerencsére volt-van egy huga, Kriszta. Náluk aludtam, és szerencsére az ősök, Éva, és Laci, Pesten voltak. Krisztát meggyőztem hogy milyen frankó lesz együtt aludni, egyet értett. Balszerencse azonban, hogy az ősök éjjel megjöttek, Éva kiugrasztotta mellőlem Krisztát, lekevert neki egy anyait, es ezt mondta: “Adok én neked f@szozást! ” Reggelinél égett a pofám, de éhes is voltam, és mivel barátok vagyunk azóta is, szállóige lett, szerettük.     Újabb lecke romantikából.  Ami ez után jön, ahhoz egy valamit le kell szögeznem: minden leírt dolog baromi régen történt, és a képzelet szüleménye.

Ugye leszerelés után volt az a burgeres cég, amint említettem oda azért felvettek úgy 105 fiatalt. Mondanom sem kell, végre otthon voltam, és minden szexuális kérdésre választ kaptunk azt hiszem… Csodás évek voltak, sok sok házibulival, igyekeztünk közel férkőzni a gyöngyvirágos céltáblákhoz. Tanultuk, és tanultuk, és tanultuk. Barátságok születtek, itt ismertem meg kesobbi feleségem is. Legszebb évek voltak. Sajnos a bulik azonban nem mentek ivászat nélkul, így ezt is hamar megtanultuk. Emlékszem, az egyik Tisza-parti buliban képesek voltunk Árpiék csónakjáról elveszíteni a motort. Mindíg azt hittem, hogy jól bírom a piát, csak az volt a bibi, hogy ezzel nem voltam egyedül… Évekkel sobb Pista barátoméknál voltak bulik -imádtuk a medencéjét- Egyik ilyen csendes estén Topi cimborámmal, hanyatt estünk bárszékestől, és ott folytattuk a beszélgetést, míg el nem indultunk az éjszakába. Kép vált: Kolibri bár, kis belvárosi utca, heverek a bejárat előtti járdán. Egy jószándékú járókelő pedig hívta az utolsó tárcsázott számot, ami Bandinal csörgött New Yorkban. Sok minden nem változott a hívás után, visszakaptam a mobilom. Végül Topi kijött a bárból, épp mikor kizsebeltek volna, és megmentett. Hivott taxit, míg a járdán tűnődtem… Sofőrunk ismert minket valahonnan, közölte hogy be fogok hányni, ha beülök. Úgy is lett, az ember meg hisztizett. Topi meg dühös lett, a taxis meg gyors. Én továbbra is a járdán, Topi űzte a taxist a verda körül, amikor kifáradt, néhányszor belerugott a vasba. Két ilyen dühroham között, komoly ötlete támadt: -tudom már! Engem viszel haza az automért! Ebben kiegyeztek. Egyedül maradtam megint, amíg Topi át nem kacsázott a városon értem, és haza nem vitt. Szép csendben felvitt, és letettek az asszonnyal aludni. Legalább is ezt hittem, amíg Jocó szomszéd be nem csengetett másnap délben egy Heinekennel, úgyhogy kérdőre vontam. Nos, az egész lépcsőház fent volt, mivel Topi orditott a kaputelefonba: -Zsuzsííí gyereee, megmentettem Gabort, de nem birom egyedül”  késöbb jött rá, hogy nyomni kellene a hívás-gombot. Én beájultam. Felcipeltek, de Zsuzsa sem bírt el, így az ő oldalán a fejem verte végig a korlátot, szóval nagy titok nem lett a dologból, csak néhány púp. Mennyivel egyszerűbb volt, és diszkrétebb, mikor a korházban kötöttem ki egy hasonló estén. Tél volt, és én nekem két közeli szórakozó hely között sikerult átölelnem egy tölgyfát, a Városi Biróság előtt, a sorban állók nem kis örömére. Később olvastam, fát ölelni jó. Hiába, tudat alatt, már akkor tudtam. A két menyecskét elküldtem, nem kell rám vigyázni, álljanak sorba. onnan sasoltak, míg sorra nem kerültek. Velem majd lesz valami, ha nem kell segítség, hát nem kell. Lett. Másztam fel egy meredek hegyoldalon, küzdöttem, mint malac a jégen, végül a hegyi mentő elvitt. Reggel a tökösnővér bedobta a ruháimat egy lepedőben, és közölte hogy hazamehetek. Otthon csak letettem szegény asszonynak a zárójelentést, válaszul kérdő tekintetére. Persze hegy azóta sincs ott, az egy park, két tölgyfával. Persze barátok voltunk, törődtünk egymással, barátok pedig félszavakbol is értik egymást. Mi továbbfejlesztettük. Az egyik keresztülpiált kaland után, mikor Bandi felhívott, csak nyögés-szerű hangokat voltam képes hallatni, ő meg csak hörgött, majd bontotta a vonalat. Amit meg akartunk tudni azt megtudtuk: éltünk. A randi, az viszont más műfaj, oda komoly italt sosem szabad vinni! Éva csinos menyecske volt, egyedül lakott egy kedves garzonban,  udvariasságból vittem egy üveggel jóféle ágyaspálinkából. Csodás, duzzadt gyümölcsök hevertek elégedetten a kecses palackban, a kellemesen sötét, veszélytelennek látszo, bársonyos színű folyadékban. Mit mondjak, itatta magát, olyannyira, hogy amikor elfogyott, a polcon lévő palackból újra töltöttük, majd a gyümölcsöket kihalásztuk a kötőtűjével. Éreztem hogy baj van, így hamar jött el a búcsú ideje, de azért az ajtónál mindent egy lapra téve, puszi után, levettem a pólóját. Közölte várjak, hánynia kell… persze én is ledobtam a láncot, mikor meghallottam a wc-ből kiszűrődő hangokat, és annyi eszem még volt hogy tudjam egy garzonban sosincs két wc, így  megfejtettem rekordidő alatt a hevederzár rejtélyét, és telivágtam a bokrokat négy emelettel lejjebb… Utoljlára Szilvásváradon éreztem ilyet bor-zsíroskenyér-lilahagyma pincetúra után, amikor is kitárt ablak mellett sem tudtam elaludni, úgy forgott a világ. Nem volt mit tenni hát, ki, az ablakon át… Sajnos a szúnyoghálót nem érzékeltem a sötétben. A déli hányást már a hálón aszalódó előemésztett lilahagyma-libazsír kombó bűzének köszönhettem, és persze magamnak.