A karma nem más, mint a szerencse munkaruhában. És a chili tulajdonképpen, határozott kiállású ketchup. De gondolkodjunk el egy percre, semmi nagy dolog nincs ebben. Uralni valamit, jelentheti azt, hogy birtokolni, felügyelni, kontrollálni, irányítani. Vajon uralhatja e az életet valami? Ennyire komplex dolgot elképzelni sem tudunk, kivéve talán Istent.

Hitted már, hogy ura vagy az életednek? Azoknak jut ilyen téveszme jutalmul, akik meglehetőssen biztosnak érzik az általuk teremtett támpontokat, melyekhez sorsukat igyekeznek hozzákötni. Ám néha elég egy mondat, mely könnyen eszunkbe juttatja veszendőségünket… Vihar volt a tengeren, méteres hullámok, csapkodott az istennyila, az anyós pedig eszeveszetten szaladgált, gőze nem volt mi legyen, két hányás között, egy rossz pillanataban a vejébe kapaszkodva kérdezte: -föld, az ég szerelmére, merre van legkozelebb föld, rosszul vagyok! Vejkó nézte a mamát egy ideig majd válaszolt: -Ne aggodjon Mama, kb 25méterre van föld meglássa! -Hála ez égnek, de merre? -Lefele Mama! Lefele! Sosem tudhatjuk mit hoz a jövő, de semmi sincs, amit jobban szeretnénk tudni. Mégpedig azért, hogy uralhassuk az életunket. Az élet urai, azonban jóval kisebb dolgok, ott bújnak meg ahova senki sem lát, érzékelhetetlenek, sokat szerint tovatűnőek, mások szerint megfoghatatlanok. Ezek az apro kis nyavajások, a pillanatok, és jobb, ha tudod: a pillanat fog meg téged! Nem véletlen mondjuk: minden egy pillanat alatt megváltozott, vagy hogy minden csak egy pillanat műve volt… Talán azért, mert a fontos pillanatok azért azok, amik, mert a megfelelő időben vannak jelen, vagy mert hosszas tanakodásunk summázatai, melyek agyunkba villannak a legjobbkor/legrosszabbkor. A dontés a tiéd, hagyhatod elmúlni is a pillanatot. Más kérdés, hogy a nem cselekvés is döntés. Saját példámon tudom legjobban. Évekig küzdöttem a növekvő anyagi terhekkel, reménytelen üzleti koncepciókkal, műkodésképtelenné vált dolgokkal, márol holnapra élve, folyton fizetési késedelemben, ahogy Dumber mondaná, teli volt a fiók tartozom neked-cetlikkel. Persze csinálod, mert megszoktad, ez Magyarország jelene, jövője, közelmúltja, csinálod, mert ott az otthonod, csinos kis lakásod, családod. Kilovagolsz, megvívod a napi csatáid, és haza. Azt mondod, van miért. 15 év küzdés, amit szerettem vállalkozóként, mert úgy éreztem van mozgásterem, én választok fegyvert, én döntök jól/rosszul, én tartom be-vagy nem- a játékszabályokat. Gazdasági mélyrepulésünknek köszönhetően sok harcostársam fegyvere csorbult ki, mondanom felesleges, de a pillanat nem jött még el, csak érlelődött. Sokszor meginogtál, sokszor volt a nyelveden hogy b@szódjon meg, milliószor bámultad éjszaka a plafont, nem tudva mi lesz holnap. Miért? Család? Anyagi javak? Nem csak ez, vagy ha igen, hamarabb feladtad. Szeretted. Szeretted ezt a dzsungelt, érezted merről fúj a szél, ismerted hangjait, megharcoltál a saját területedért, s nem adtad kőnnyen. Tudtad a szabályokat, éjszaka nem mentél a patakhoz. Szimatoltad az uj illatokat, melyek a lehetőségeket hordozták. Sosem csaptál túl nagy zajt, megvoltak a saját ösvényeid, figyeltél, miközben figyeltek. Tisztában voltál vele, ha el akarsz látni a hegyekig, fára kell másznod. Hol késett a pillanat, ami mindent megváltoztat? Az én pillanatom? Ott bújt, ahol sosem kerestem volna: közölte akit szerettem, hogy másé a szive. Egy beszélgetés, pár nap, és az Egyesült Államokban voltam. Mi lett a dzsungelemmel? A patak kiszáradt, az erdő leégett. Nem volt maradásom többé, ha nem akartam éhen halni. Baj ez? Nem. Seb, ami begyógyult már. Semmi harag, semmi gyűlölet, tiszteljük szeretjuk egymást, mert elfogadtuk ezt. De egy pillanat volt, kár tagadni. Mit üzent nekem ez a pillanat? Nos nekem, személy szerint azt üzente, hogy tanuld meg, mikor kell kiszállni, mikor kell elengedni, és akkor nem jársz majd így pajtás! Megtanultam jól. Senki sem lehet felelős a boldogságodért, csak te magad. A pillanatok az élet urai, nem kétséges. Rajtunk áll, mekkorára nagyítunk egy pillanatot, egy felismerést, ennél fogva a pillanat korlátlan energiát hordozhat magában. Gyökeret verhet egy festő fejében, hogy milliókat kiírtson, attól vezérelve amivé a pillanata érett, de lehet belőlle C-vitamin is, mert Szent-Györgyi Albert almát nyomkodott, és az bebarnult, a narancs meg nem…Vajon hány embert vitt el a skorbut előtte? Sokat kellett várni erre a pillanatra… Az én pillanatom legalább tíz életet valtoztatott meg, ki tudja hogyan. Másoké milliokét, a pillangó-hatásrol nem is beszélve. Fibonacci-sorozat, Káosz elmélet, diszkrét és folytonos dinamikai rendszerek? Ljupanov-exponens? A pillanatok sosem fogják az orrunkra kötni mibenlétüket, bármilyen mélyre áshat bárki. Tudunk róluk, számítanunk kell rájuk. Bizonyosság? Olyan luxus ami sosem lehet a miénk, de talán épp ez az élet mikéntje, és mozgásban tartója. Gondolkodjatok el, mindannyiotóknak vannak, voltak, lesznek  “pillanatai”, az Isteni szikra ugye? Ilyesztő hogy a legnagyobb horderejű dolgok kezdete is visszavezethető egy pillanatra, a kezdet pillanatára. Nincs az a bölcs ember aki látja, mi kerekedhet abból, ami akkor csak egy pillanat, egy apró esemény, valahol egy pillangó szárny rebbenése.