Onnan kellene folytatnom, hogy hazaérkeztem Jeruzsálemből… Nem, megígértem. Sokan betojtak, hogy közeleg a közelmúlt, és én nehogy benne legyek, én se, és tetszik amit írsz, de én se jóóó?

Na igen, vicc ez, de tudjuk, minden viccnek a fele komoly, legalább is a jobb vicceknek. De mit tegyen a jóhiszemű szerző? Fogja be?  Bizony, bizony, nem is hinnénk távolról nézve, mennyi lyuk tátong az őszinteség mezején.

Egyikőtök sem kerülheti ki az összeset. Persze én sem tömök be egy lyukat sem (már ami a mezőt illeti)… Nem ismétlem önmagam, a kitalált hősökkel kapcsolatban, tudjátok: rég vót, sosé vót ! Balázs barátom, a borok nagy értője szervezte a villányi bortúrát, és mi néhányan, Bandi, Topi, jómagam, úgy éreztük ez jó lehet…Riczu Pincészet, Kemencés csülök, borok kúltúrált degusztálása, rétessel szép csendben… Topi szerint ezt ránk szabták, kész csoda hogy eddig nem vettünk részt benne! Ahogy mondogatta: diszkréten. Azonnal mennünk kellett, sőt, mi lenne ha egy nappal előtte már ott lennénk? Csak szétnézni tudod? Tudtuk… Balázsunk telefonált kettőt, lett szállás. Reggelre Siklóson voltunk, Topi, Bandi a lányokkal, én egyedül, saját szobában. A legjobb (ekkor még azt hittem).

Taxi, go Villány. Főtér vagy mi, szürke égbolt, szemerkélő eső… sehol senki, pincesor pang, fasza… Az egyik villanykarón az állt, hogy utcafesztivál lesz a Bon bon együttessel.  Nem csoda, hogy legalább tízszer elolvastam a dátumot, ahogy akkor az a főtér nevű hely kinézett: diszkréten. Nem lógattuk az orrunkat, csak lefelé menet az első pincébe, a belmagasság miatt. Csodás pince volt, pompásan megvilágított palackok vártak értő kezekre, mi is elismerően bólogattunk porzó vesével, ittuk a sommelier szavait. Töltött hát (végre apám rájöttél mi a francnak állunk itt), és arcizma sem rendült, amikor húzóra megittuk, mielőtt belekezdett volna az erdei bogyós-markáns savas litániába. Mondanom  sem kell, így járt még vagy ötször zsinórban, mire elkészült a sult libacombunk. Isteni volt, szó se róla, még pár pohár, a sommelier eret vágott, a nap pedig kisütött. Lettek valahonnan emberek is, a főtér nevű helyen pedig szinpad állt, ahol egy kisgyermek szavalt. Nem tudom mit, mert lekötötte a figyelmünket egy fabódé, ahová egy menyecske pálinkás üvegeket hurcolt lelkesen. Szép szinesek voltak, kérdeztük is illedelmesen, mikor nyit? Puszta kíváncsiság. Lett zene, tömeg, bódé nyitva, nem volt mese, innunk kellett, vagy megisszák mások! Topi szerint áldozatok voltunk ezúttal is… Mindig ezt mondogatta, ha valami nem úgy végződött, hát ittunk a borra pálinkát. Diszkréten.

 

Medencében lett hely: böfögtél már víz felett piálás után egy erős sültkolbászosat?