Érezted már úgy hogy ingerszegény vagy, és elhülyülsz szép csendben? Nem csoda. Intelligens molekula, kibeszélő show, pirula mindenre, közben Öreganyád már azt sem érti, minek a számítógépbe egér. A berendezések bolondbiztosak, csipog a szülinapon, jelez, ha menni kell. Nemrég voltunk sütögetni valahol, és a hűtő rám szólt, hogy csukjam be. A budi felnyílt magától. Sonos system Iphone-ról, egyik szoba ilyen zene, másik olyan zene, oké, normál. Futár hozza a kaját, amit a hűtőd rendelt neten, fogyás alapján, kártyádról fizetve. Autód lassít, ha közel mentél, majd beparkol helyetted, csoda, hogy a spinklerek nem indulnak be, ha rágyújtasz.
Mi a cél? Papíron, hogy kényelmesebbé tegyék eme fejlesztések az életed, valójában, pedig, hogy elhülyülj. Ez a sok csodás szar, szabadidőt spórol, amit másra fordíthatsz. Ez jó. Sportolhatsz, tanulhatsz, utazhatsz. Mégis a nagy többség költi a legtöbb pénzt azzal, hogy nem csinál semmi értelmeset, csak elhülyül. Ezek az emberek pedig zabálnak, bánatevők lesznek, a gyógyszeripar célközönsége, de legalább, saját átlagéletkoruk ilyetén történő lerövidítésével gátolják túlnépesedésünket is. Bizonygassuk, mi értelmes dolgokat csinálunk. Nos, nekünk elég akkor a szellemi mentőöv is, ha van, aki dob nekünk, vagy dobj magadnak. Egy jó könyv, egy tartalmas beszélgetés, egy pár sor írás netán, vagy séta a parton. Hiába kényelmes ez a világ, félünk belesüppedni. Tudat alatt tudjuk, hogy nem kéne így lennie, de egy fecske sem csinál nyarat, senki nem dobja el az appoktól hemzsegő smartphone-ját, amiben az élete van. Nem is kell. De értékrendünk összekuszálódik, ha nincs a saját kis szigetünk, behajtani tilos táblával. Minek írni a felhígult világról, amikor mi hígítjuk fel? Megtöltjük korlátlan mennyiségű információval az internet nevű koedukált zuhanyt, és minden klikkel, enterrel, letusolunk, a reánk ömlő bitáradatban. Már a bit is rövidítés (binary digit), pedig alapegység. Ebben a zuhanyban azonban a bitek nem folynak le, hanem mindenfelől ellepnek bennünket.
A Titan amerikai szuperszámítógép 2012-ben, másodpercenként 17,59 KVADRILLIÓ számításra volt képes. Erre Kína mit csinál? 2013: Tianhe-2: Másodpercenként 33.86 KVADRILLIÓ számítás. Óvatos becslők szerint a hadiipar, ezt a technikai szintet előzi meg 5-7 évvel. Lakásunkban elektroszmog van a sok elektromos, wireless cucctól. (Hát persze, hogy nem árt, csak szponzoráljunk néhány ellentmondó kutatást.) Tudjuk, ez van. Gyermekeink nem a grundon rúgják a bőrt, hanem a cybertérben vérengzenek. Érteni fogja az a gyerek a sziget-dolgot? Nézem, ahogy a kurzor villog, de nem tudom a választ. Az egyik márka promója, 4K TV, (HD négyszerese): egy irodában ez egyetlen, főnök mögötti ablakot kicserélik egy ilyen tv-re, és indulhat az állásinterjú… http://www.youtube.com/watch?v=4xQb9Kl-O3E Becsapják minden érzékszerved, bárhol, bármikor, de a szigetedre tedd ki azt a behajtani tilos táblát. Tarts olyasmiket ott, amik nem csapnak be, eredetiek, fontosak, értékesek. Ők a szellemi mentőőveid a bitek óceánjában. Tárgyak, amikre csak ránézel, és kitárcsáztad magad a mátrixból.
Gyújts egy gyertyát. Minek, ott a ledes, alig fogyaszt. Csapj fel egy könyvet. Nem kell, ott a Kindle, ráfér 1500 kötet. Menj el egy jó moziba. Miért? Megnézem otthon 3D-ben. Csakhogy ezen megoldások tengere nyílt víz, sziget nélkül. Belefulladsz előbb-utóbb. Nem érzed a gyertyád illatát, nem tudsz lábjegyzetet firkantani papír illatú könyvedbe, mely polcaidat díszíti, ahelyett, hogy tömörített adathalom formájában gunnyassztana, valami lelketlen terabájt kockában. Jó a digitális kandalló, de nem érzed a melegét. Nem hallod az emberek nevetését a moziban. Ez az ingerszegénység. Tegyél pár kanál instant kávét a vizedbe reggel, vagy szagolj bele egy jó macchiatóba.
Kétfajta napod lesz, garantálom. Ha megnézel egy felvilágosult sci-fit, szerepelni fognak benne régi, kultikus tárgyak, melyeket a jövő embere áhítattal néz. Nem véletlen.
Ha nincs szigeted, bekattansz. Nyilván ezt sem az olvassa, aki sörétessel lövöldözött a mal-ban, vagy a taxis, aki a szemtelen bringást üldözte, mikor felkapott a járdára, a szökőkúthoz préselve egy 23 éves lányt, aki az első napját töltötte New Yorkban. Persze, jó látni hétvégén, a reggeli metrón, a futócipős embereket, amint a Central Parkba tartanak, az idős kínaiak tai chi gyakorlatait, a csinos lányokat edzésre menni, a yoga szőnyegükkel. A Central Park felülről nézve nem más, mint a pulzáló, sosem alvó metropolisz szigete. Ők sem olvassák sehol, de tudják. Nem újdonság, csak itt nem mondják azt, hogy kinek van erre ideje?
Ez a város úgy rohan, hogy az emberek kétségbeesve kapaszkodnak saját kis szigeteikbe. Nagyobb kincs itt az idő hidd el!
Ha szigeted nincs, partod sincs.
gabeszkenez 