Monthly Archives: március 2014
Mi szép? N
Amit annak látunk. Ha egyszerűen akarom megfogalmazni. Ha bonyolítod, kezdheted taglalni, miről van szó? Bármi lehet szép. Egy matematikai egyenlet, épület, alkotás, akármi. A nőkre is mondhatjuk hogy szépek, bár ők jóval többek ennél, így ez lekicsinylő volna, afféle féligazság. És van úgy, hogy másnak más a szép, tehát mondhatni, ez relatív. Péter bácsi csavarna még ezen vagy 20 oldalt, én rövidre zárnám.
A szépség nem más, mint harmónia. És mivel mindannyiunkban van egyfajta harmónia, annak útmutatása szerint találunk szépnek valamit. így alkotunk ennyire sokféleképpen. És ezért szép a világ. Aki nem látja a szépet, annak üres a lelke, messze elkerülik az élet csodái, hisz pont Ő nem veszi észre azokat. Ott van a szépség, és a csúfság is mindenütt, rajtunk áll, melyiket vesszük észre.
Itt ez a metropolisz példának, a maga forgatagával. New York. Az utcákon szemét, a metró járataiban patkányok, dudálás, füst, ezeregy felállványozott épület, felhőkarcolók tonnamilliói nyomnak agyon az árnyékukkal. Nem vitás, nekem szép. Mert él. Ekkora, és annyiféle, és mikor a nap beragyogja, vagy mikor munka után a hídon átkelve nézem ahogy fényeiben fürdik, csodálni tudom. Minden ami itt van, mérnöki remek volt a maga idejében, megannyi rekorddal évtizedeken át. Aki egy tizenmilliós várost részleteire szed, az sosem lesz képes egészében csodálni. Sosem fogja felfogni mi munka van ebben, hogy működhessen, pláne úgy, hogy varázsa van!
Vagy példa lehet egy párkapcsolat: ha kerek mindkettőtök élete, addig szép. Közösen, de együtt, egymásért, és nem egymás miatt. Boldogan, és nem csak boldogulni. Egymás érdekében, de nem egymás érdekei miatt. Aki ezt nem érti, nehezen látja a szépet egy idő után, vagy nem látja majd, mikor elromlik.
Ha egy öregember rád mosolyog, tudd, ő értette. Ha elveszel a részletekben, és a szép az egészben rejlik, akkor nincs mit tenni. Ha látod, rosszkor vagy rossz helyen, változtatsz. Utáltam az iskolámat, átkértem magam ugyan azzal a tanárral másik környékre. Hétfőn voltam először. Filippinó tanár, mexikói, görög, orosz osztály… Téma néhány hallgatói levél volt, egyikben az állt, hogy a gyerek 17 évesen harmadszor van börtönben, dehát szeretik, mit lehet tenni? Mexikói emberünk szerint nincs mit tenni, ott kell hagyni még pár évre, tanuljon picit… Görög barátunk azt mondta, nem érdekes, ő is csinált ezt, azt, persze a gyerek elleste, ő is csücsült, na és? A tanár szerint ki kellene mozditani a baráti köréből, oké.
Feleség levele: más felé kacsintgat a férje, nem tud válni, mit tegyen? A görög szerint semmit, ilyenek a pasik, hajtja őket az ösztönük, egy nő meg komoly okkal lép csak félre, a szex miatt sosem. Erre az egyik orosz menyecske azt mondta, szereti meghagyni a férfiakat ebben a hitükben, mikor félrelép. Tanár ekkor vetette a harmincadik keresztet, de az óra jól telt, és többet tanultam a nyelvből aznap, mint korábban három hét alatt. Mit akarok ezzel mondani? Egyetlen dolgot csupán, azt is röviden (bocs Péter bácsi): ha nem látod a szépet valamiben, változtass! Tedd széppé, vagy hagyj fel vele. Mert ahhoz hogy fejlődj, látnod kell a szépet. Szépérzéked fejlődésed iránytűje. Megakadályozza hogy visszafelé fejlődj, életed felesleges kompromisszumokkal teljen meg, melyek terhükkel lassítanak.
Ott vannak életed ösvényei, járj azokon, ne a bozóttal hadakozz. Nincs semmi relytéjes a boldog emberekben, nyilván messzebb látnak az útról, mint bárki a bozótban. Hogyan kerülünk bozóta, ha ösvényen kezdjük? Egyszerű. Nem a mások ösvényét kell nézni, miközben a miénket benövi a gaz. Ha meg már benőtte, és nem vettük észre, az azért lehetett, mert a magasan hordott orrunk miatt nem néztünk a lábunk elé. Hogyan találj vissza? Beszélgess többet a gyerekeddel. 
