Csendes nyári este volt, az égbolt telehintve csillagokkal. Néhány sorbanálló is az eget szemlélte, mások csendben beszélgettek, várva az éjszakai fürdő nyitását. Lassan kilenc óra.. Az emberek egyre türelmetlenebbül toporogtak, mi lesz már, tekintetük egymást kérdezte. A férfit ez egyátalán nem érdekelte. Sem a sorbanállók, sem a csillagok. Pontosan tudta, öt perc múlva bent van, és tíz perc múlva megérkezik az a nő is, akire számított. Magasnak gondolta a képek alapján, telt keblekkel, enyhén széles csípő, csinos arc, félhosszú barna haj, meleg barna, kissé szomorkás szemek… Ahogyan mindig, 21:05-kor csikordulva nyílt a fürdő öreg kapuja, és a tömeg méltatlankodva tódult a pénztár irányába. A férfi nem tolakodott, ráérősen kivárta a sorát, majd a többiekkel ellentétben a galériára kapott kulcsot, a fenti szekrényekhez. Jól tudták miért van itt, visszajáró vendég volt. Szerette a fürdőt, szerette a klór, és a termálvíz átható szagát, a hőséget, a régi falakat. Miközben lassú mozdulatokkal rótta a galéria lépőcsőit, hallgatta víz távoli csobogását, tudta hogy figyelik. A fiatal lány a kassza mögül picit megvetően, az idős hölgy, a kulcsokkal, mosolyogva. 180cm sportosan felnyírt haj, keskeny csípő, erős izomzat. Ránézésre a negyvenes évei felé tartott, az a fajta ember volt, aki láthatóan jól érezte magát a bőrében.

A hőség odafent még erősebb volt. A galéria öltözőfülkéi üresen álltak, ellentétben a lenti zsivajjal. 21:10 Késik -gondolta, de sebaj, a nők ilyenek. Kíváncsi volt, de magának sem vallotta be. Higgadtan mustrálta a szekrényeket, odalépett a tágas fülkékhez legközelebb esőhöz, majd kipakolt a sporttáskából. A Nő szótlanul állt mögötte, ami meglepte, erre azért nem számított.

-Mónika -nyújtotta a kezét a lány, és épp olyan volt, mint a képeken. Talán magasabb, egy magas a férfival, de a többi stimmelt. -Kézfogás…hmm a férfi puszira számított, vagy talán egy bátortalan csókra, de kézfogásra semmiképp, ha már egy nő hajlandó vele fürdőzni az első randin. Azért nem lepte meg, jól tudta, a nők szívesebben tárulkoznak ki írásban, mint élőben, főleg pár perccel azelőtt, hogy bikinire kell vetkőzni. Ez volt a legnehezebb rész, lépni kellett. Tudta, nem maradhat feszültség kettejük között, mert az megöl mindent. A lány mosolygott, ami jó jel volt. -Késtél. -Jó lesz a bal oldali szekrény? -Kérdezte a férfi, majd elvette a lány táskáját. Mónika kivett egy nagy törölközőt, papucsot, bikinit, majd belépett az öltözőfülkébe. -Csókra számítottam, tudod? -Kérdezte kintről mosolyogva a férfi. -Nem fogok egy fürdőgatyás hapsit csókolgatni egy ilyen helyen, azt különben is ki kell érdemelni. -Nocsak, azt hittem, erről már írtunk pár sort hm? És meg is ígérted, ha összefutunk, megkapom. -Firtatta tovább a férfi, miközben a lány fülkéből jövő neszezését hallgatta. Arra gondolt, most, vagy soha, be kell jutnia abba a fülkébe, különben egy rém unalmas társalgás lesz ebből valamelyik szaunában. Persze a nő is vonzotta. Talán a kézfogás zökkentette ki magabiztosságából, ki tudja, de annyi szent, hogy megőrült érte, és attól hogy egy ajtónyira vetkőzik. Abban bízott, mindketten tudták miért vannak ma itt, hisz hetek óta leveleztek, szavakra itt tényleg semmi szükség. -Elveszem a csókom. -Szólt a férfi, majd lenyomta a fülke kilincsét. Az ajtó szerencsére nyitva volt, de a férfit nem az a látvány fogadta, amire számított: Mónika felöltözve állt odabent, bikinije a fogasra akasztva. Mikor meglátta a férfi meglepett tekintetét, elnevette magát. -Mit vártál, magas labdát? Gondoltam adok még két percet, és ha nem jössz be, már itt sem vagyok! A férfi belépett, majd bezárta az ajtót. Ekkor egy csapat diák érkezett csörtetve a galériára, nyilván a lenti szekrények megtelltek. Nem volt visszaút, innen semmiképp. Ők egymást nézték. Mónika mosolygott, kissé értetlenül nézte a férfit, amiért az csak bámulja őt, ahelyett, hogy végre megcsókolná. Fekete spagettipántos nyári ruhában volt, lapos fekete cipővel. Semmi smink, semmi ékszer, ide minek is… Nem az a klasszikus szépség, szigorú szemmel is volt rajta pár kiló plusz, de valahogy ez csak vonzóbbá tette a férfi számára. A diákok nyüzsögtek, a férfi pedig magához húzta a lányt, a derekánál fogva. -Kedves vagy, hogy eljöttél -suttogta a lány fülébe, majd finoman a nyakába csókolt. A lány bőrének még tusfürfdő-illata volt, a férfi mélyen beszívta. Mónika nem ellenkezett, átkarolta a férfi derekát. Lassan közelítették egymáshoz ajkaikat, nem törődve a kinti zajjal, és hogy időnként valaki a kilincset nyomkodja.

A csók gyengéd volt, tapogatózó, és hosszú, pont ahogyan a férfi képzelte. Nyelveik összesímultak, a férfi a tenyerébe fogta közben a lány arcát, majd ujjai finoman kitapogatták a ruha felső gombját. Négy gomb volt, a lány köldökéig, de ki számolta! Ekkor kissé távolabb léptek egymástól, Mónika ujjai hegyével végigsímított a férfi fürdőnadrágján, élveze hogy a szoros anyag kordában tartja az ágaskodó szerszámot.

A férfi beitta közben a látványt, lassan csúsztatta le a ruha pántjait, a napbarnított vállakról. Fekete melltartó, tangabugyi. Lassan kúsztak le a csókok a melltartó pántja mentén, míg hátul ki nem kapcsolta. A dekoltázs következett, és amint a melltartó leesett, a lány megmarkolta a férfi nemiszervét. Erőssen, kívánva, a férfi kishijján felhördült izgalmában, de ügyelniük kellett a csendre, a zsivaj ellenére is. Csodás mellek voltak, ágaskodó bimbókkal, telten, duzzadtan, és amint a férfi a szájába vette az egyiket, a lány rászorította a férfi fejét, a tarkójánál fogva.

Sehol sem volt már az a félénk Mónika, aki kérdően nézett tíz perccel korábban! Szerette ahogy melleivel teli van a férfi szája, ő sem maradt tétlen. Ujjai tudták a dolgukat, majd térdre ereszkedve végre elővette a férfi ágaskodó hímtagját. A férfi arcát nézte közben, és nem csalódott, az lehunyt szemekkel élvezte a kényeztetést. Mikor a nő lüktetni érezte, felemelkedett, és hátat fordítva kissé lehajolt. A férfi félrehúzta a tangát, majd belesiklott a lány hüvelyébe. Ezúttal Mónika nyögött fel, talán valamivel hangosabban a kelleténél, mert odakint egy pllanatra csend lett. Senkit sem érdekelt már. Megállt az idő számukra, és csak egymást akarták. A férfi mindent beleadott, nem bánta ha felrobban, arra ügyelt csupán, hogy a lány menjen el előbb. Tövig járt benne, csípőjénél fogva erősen a farkára szorította a nőt. Állat lett, a nő pedig préda. Arra a pillanatra. Miután elment, nem mozdultak egy percig. Izzadtak, sikosak voltak, és mosolyogtak, úgy, egymásban, félfüllel hallgatva a kintieket, akik már javarészt elszállingóztak. -Ugye fürdünk is azért? -Kérdezte mosolyogva a lány.

Eközben eleredt az eső, kitartóan dobolt az öreg fürdő kupoláján. Az élménymedence mellkasig ért, Mónika a férfi ölében pihent, nyakát átölelve. Nem beszélgettek, nem faggatásk egymást, így volt rendben. Többé nem találkoztak, hisz így szólt az alku. Családos emberek voltak, és mindketten szerették a családjukat tiszta szívből.

Talán rosszat tettek, talán ajándékot adtak egymásnak. Talán változott valami, talán nem, egy biztos: egyikőjük sem jár már a jó öreg fürdőbe.