Lehült. Ja. Odahaza is. Mondjuk, Zoo Yorkban nem az számit hogy hány fok van, hanem hogy mekkora szél. Kijössz a metróból, és elmúlik az arcod, meghalsz tüdőgyulladásban a legközelebbi kávézóig, ahol végre önthetsz magadnak egy liter forró löttyöt, amivel eltolhatod a bringát pár sarokig még… Messzebbre tartanál? Fogj taxit, vagy halott vagy. Kinek kell ez a fejfájás? Miután mindezt tudtam hova tenni magamban, tudomásul véve, hogy nincs több teraszon kávázás, megkérdeztem pár ismerősöm, tud e valami jó könyvet kezdetnek? A könyv elvisz innen, felállitja a fantáziád a díványról, és a lelked szárnyán elrepít a történetbe. Barátaim válasza sokat segitett: -Normális vagy? Milyen könyvet?  Pirulád szeded? És tényleg, nem vettem  könyvet mióta itt vagyok New Yorkban! Miért? Mert nem olvasunk, kényelmesebb filmet nézni, X-boxozni, kinek van ideje már átrágni magát egy könyvön? Ott a story 1,5 órában, letöltöd, elindítod, megvacsorázol, belealszol és jónapot. Emlékszem aznap, mikor kikristályosodott bennem hogy mit kell tennem, szinte félárbócon nyargaltam haza, még a kávé-löttyömet sem vettem magamhoz. Hülye vagy? Várnak a torrent oldalak, belépek a filmvilág Mekkájába, hol voltam én idáig? (A pornóoldalak világában, de ez egy másik történet)… Summa summarum, sushi megrendel, lets ride, DVD borítók tarka mezeje a monitoron, hmm nem rossz, nem rossz, elleszek én itt. Ok, a klasszikusokat átugorhatjuk, Gandalf ellovagolt, Anakin elhajlott, Bruce Willist pedig ötödjére is szétcsapták, noha expendable. Aszongya: Annabelle kategória: horror Tartalom: egy guvvadt szemű játékbaba elszabadul, és szörnyű dolgok történnek a házban… Mi van? Hagyjuk ezt, voltam házas, lapozzunk. Halloween  : “Daniel Challist (Tom Atkins) – egy kórház ügyeletes orvosát – sürgõs esethez riasztják. Egy halálra rémült férfit szállítanak kórházba, aki azt ismételgeti, hogy “Mindenkit megölnek”, és egy halloween-maszkot szorongat a kezében. Az éjszaka folyamán a beteget meggyilkolják, a gyilkos pedig az orvos szeme láttára felgyújtja magát a kocsijában.” Hihetetlen csavaros történet.  Oké, ha már Halloween-hétvége van.

Jut eszembe, tegnap a diákok is jelmezben mentek suliba, és talán nem én voltam az egyetlen, aki hülyére röhögte magát hála szegény muszlim gyerekeknek… Vizuáljátok már be a kedvemért, mikor muszlimék bemennek a jelmezboltba jelmezért? Szegény kis mexikói a pult mögött, mire gondol? Bammeg ezeknek mit adjak, már most is csak a szemük látszik… Hősünkön azonban nem lehetett kifogni, eladta nekik az összes elfekvő Pikachu jelmezt. Szép kis hír lett volna, hogy 13 Pikachu meglincselt a metrón egy utast, aki úgy röhögött rajtuk, hogy leejtette a hátizsákját. Lapozzunk, igy nem tudok gépelni, keressünk más izgalmakat. Egy jó Sci-Fi? Szuperütköztető. Na ezzel a cimmel bármit eladni… Tartalom: Energiaválság van, épitenek egy ilyen izét, az meg felrobban. Pont leszarom. Nekünk magyaroknak Orbánnal a hátunk mögött az energiaválság még csak nem is Sci-Fi. Kezdtem feladni, összefolyt a tartalma is ennek a sok low budget baromságnak, őslények rajzoltak gabonaköröket, valami kristálykoponya uralma alatt, akit aztán felsugároztak.  Nevessünk inkább, egy jó vigjáték? A Séf : csak ajánlani tudom, egy faszi aki séf létére büfékocsit nyit. És milyen igaza van. Amúgy is, ez nagy divat New Yorkban, állnak a sorok a chicken over rice-ért. (Turistaként ne kóstold meg, mert két perc múlva befosol) Naszóval átböngésztem úgy 8000 filmet, és megint rájöttem hogy a hülyeség határtalan. Nem csak mert pénzt költenek ilyen “alkotásokra”, hanem mert meg is nézik őket. Hol vannak már a régi szép idők mikor számitott a rendezés, netán a forgatókönyv? Anno nem voltam rest megvenni az Angol beteg zenéjét cd-n, etc etc. Nem barátaim, nem néphülyités megy itt. Nem. Mi vagyunk az egyetlen állatfaj ezen a bolygón amelyik önhülyitő. Magunktól elhülyülünk, szimplán. Én pl. már annyira hülye vagyok, hogy lehetnék akár a következő evolúciós lépcső: hétvégén másnaposan bámultuk reggel a tévét Tamás barátommal, akit elszállásoltam aznapra, tekintettel az állapotára. Egy reggeli gyerekműsor ment, a vendég egy kerekesszékes kislány volt, akiről esküdni mertem volna, hogy világtalan. Szóval rákérdeztem Tamástól -Te ez a szegény gyerek vak? -Jah, lehet, szegényke…  Néztük még vagy negyed órát, mire Tamás: nem lehet vak, szemüveg van rajta… Na ezt nevezem önhülyülésnek. Na jó, másnaposan ki ne csinálna hülyeségeket? Én filozófikus sikon nyomom többnyire. Itt van például a galambok problematikája. Isszuk a cukrászda asztalánál Csendes Bobbal a reggeli kávét, véreres szemmel nézve a morzsát lejmoló madarakat. Hogy a viharban van, kérdem Bobot, hogy az én fejem majd felrobban ha mozgatom, az a kva galamb meg minden lépésnél kettőt lök a fején, és nem esik össze pár lépés után? Ami Bobot illeti, válasz helyett, a tanácstalanul nézést választotta, igy egyedül kellett a végére járnom. Következő kép: egy faszi a cukrászda taraszával párhuzamosan járkál fel-alá, a galamb mozgását utánozva, a feje majd leesik. Honnan tudom hogy majd leesett? Onnan hogy Bob levideózott, és hogy ne verjem érte később agyon, arra hivatkozott, hogy kutatási céllal tette. Mondanom sem kell, a megoldás még várat magára, és az ehhez hasonló rejtélyek csak szaporodnak. Ja, és másik cukrászdába járok.