Megint esik… Lelátok az utcára, nézem a sietőket, amint arcukat kapucniba rejtve menekülnek a mai nap elől. Gondolkodtam, valaki azt mondta, nőjek már fel! Na ja, gyerekként akartam is, most meg azt mondom, szerencse hogy nem sikerült.

Emlékszem, amikor Ákos fiamhoz harmadjára érkezett a Mikulás, már alig várta. Vártam én is, hisz örömet szerezni jó. Oké, igazából jött egy krampuszlány is miniben, őrülten jó segge volt na! Mikulásnak listája volt, a krampusznak csengős botja, nekem meg merevedésem. Az volt a sztori hogy a jó öreg, a gyerek fejére olvasta minden bűnét, ő tágra nyilt szemekkel figyel (Én is…) kicsi dal, gyerek mindent megígér, ajándékok, happy end. Épp az előszobában mutyiztam a Mikulás fizetségét, de Ákos is búcsúzott volna, így lebuktam a pénzzel. -Apa, adtál a Mikulásnak pénzt? -Igen fiam ötezret. Ákos hat volt akkor, kicsit tűnődött, majd igy szólt: -Hát igen, végül is a rénszarvasoknak is ennie kell valamit… -Nos fiam, igazság szerint egy piros Suzukija van… -Uhum, azt is meg kell tankolni apa… Na akkor éreztem, nincs több kerek seggű krampuszlány, gyerekkor offline. Hamar van ez gyerekek 6 évesen, kicsit beijedtem ettől, és volt egy olyan érzésem, hogy felnőttnek lenni milyen szar. Na jó, hazudnék ha sosem jutott volna eszembe korábban, de ez akkor a legszembetűnőbb, mikor a gyerekem kapott rajta a kummantáson, és az ő tekintete égetett porrá, és én ezer örömmel égtem porrá abban a rengeteg szeretetben, ami gyanú helyett áradt a tekintetéből. Gondolkodtam. A nő azt mondja, nem törődsz velem, a férfi azt, hogy nem értesz meg. Jó éjt mese helyett jó éjt sms-t küldünk, és lassan a gyerekek tanitanak minket. Sokat mondják egy nagy gyerek vagyok, de szerintem egy férfi sosem nő fel, csak palackot cserél. Cumisról sörösre. Aztán megint történt valami. Lecserélt az asszony, én meg elválltam. Egy kedves barátnőm nyaralójába voltam meghivva Ákossal, és a Máté haverjával, akinek az apukájával mi is gyermekkori haverok vagyunk, de erről majd később, ám a témába vágva… Szóval el kellett mondanom Ákosnak, aki akkor 10 volt, hogy 4 nap múlva New Yorkban kezdem az új életem. Gondolhatjátok. Első este belekezdtem, elmondtam mi lesz, csak azt nem hogy miért, mert tiszteltem annyira a feleségem. Csak mondtam, mondtam már nem emlékszem, csak arra, hogy nyeltem a könnyeim, és össze akartam rogyni legszivesebben. Ákos csak ölelt, és akkor bizonyos voltam benne, hogy ez életem legpocsékabb pillanata. Halott voltam, szivem lelkem szilánkokban. -Mondj valamit -Kértem Ákost. Megint az a gyereknézés… -Apa, akkor a te dolgod az lesz, hogy dolgozzál, az enyém, meg hogy tanuljak, és vigyázzak anyára. Leszakadt az arcom, hát nem a fiam szed fel a porból megint, és még ő ad erőt menni? Ha azt mondta volna maradj, sosem lett volna erőm. Látta az utam a lelkében, és azóta ahányszor meglátogat tudom, hogy tudja. Gyerekkor offline. Nekem mikor mondták először, hogy nőjek már fel? Elmondom. Máté apukájával Topi barátommal, és egyéb érettlenekkel szerettünk felnőttként viselkedni, és ezt át is beszéltük sokszor a Mignon presszóban, kereskedelmi mennyiségű pancsolt tequila gold mellett. Suliról kevés szó esett, meg voltunk nyugodva hogy a gyerekek a legjobba járnak. Szigorú belvárosi iskola, Topi mesélt róla, Máté meg azt hogy ötödikben eltanácsolták Topi fatert. Jól birta, engem már be sem engedtek volna szerintem a kapun. Az egyik ilyen világmegváltó beszélgetés alkalmával, későn kezdhettük rendelni a zsiros kenyereket, azok már dolguk végezettlenül csak lebegtek a tequilán. Megszépülve álltunk tovább a Kolibri bárba, ami szigorúan nézve egy pincehelyiség volt, ahová bátor barátaim lementek, amig én úgy döntöttem maradok a levegőn kicsit. Innen csak úgy tudom, ahogy utólag mesélték… Andrást egy jó szándékú polgár hivta, miután elszedte a mobilom a srácoktól, akik ki akartak zsebelni, ha már ott alszom keresztben az utcán. Szóval a tag tárcsázta az utolsó hivott számomat, ami Andrásnál csengett New Yorkban, éjfélkor. Hamar kiderült, Ő nem repül most ide, de szerencsére addigra Topinak hiányoztam, kijött, és leültetett a ház tövébe. -Pppista,  taxis, mindjárt itt van, nyugodjak meg. Ideges az pont nem voltam. Annál inkább a taxis, aki azt jósolta, le fogom hányni az eszközt. Ezt hivják önbeteljesitő jóslatnak, Topi törölgetett, engem visszaültettek. Taxis Pista megmakacsolta magát a történtek után, Topi pedig agressziv lett, üldözőbe vette Pistát mérgében az autó körül. Esküszöm élveztem volna, ha nem köt le a haldoklás. Végül tán Topit vitte el, aki visszajött értem az autójával, és hazakacsázott velem. A többit a szomszéd Józsitól tudom, aki hozott másnap délben egy sört. Kérdeztem mit tud, mire elmesélte, hogy nagyjából az összes szomszéd tudja, mivel Topi a kaputelefon helyett az üvöltést választotta, hogy értesitse Zsuzsit az érkezésünkről. A fejem is kongott a korláton rendesen mert Topi még csak elbirt jobbról, de a balomon Zsuzsa gyengén teljesitett, ahogy felküzdötttek a harmadikra. Szegény asszony ekkor még többes számban emlegette hogy “nőjünk már fel”, utána engem okitott. Én meg őt, hogy hogyan tartsa a vödröt. Na ekkor mondta először. És igaza volt, mint mindig, csak épp nem ment vele semmire. Úgy éreztem magam, mint egy hasmenéses denevér, még lógni sem volt kedvem. Ákossal szerettem gyereknek lenni, megmutatni neki a Világot, próbálni az Ő szemével nézni, szigorú felnőttes szavak helyett, próbáltam neki magyarázattal szolgálni a dolgok folyására. Sosem hittem hogy a “fejezd be mert nyakon váglak” hasznos lehet. Vittem mindenhová, ahová mentem, barátokkal pizzázni, edzeni, tenni venni, intézkedni, ahová csak kedve volt jönni, és hát miért ne lett volna? Zsuzsinak sokszor sok voltunk, de nélküle létre sem jött volna a műsor. Hazaértünk, már kaptuk, -haladjatok, mert bejön az összes szúnyog… Persze hogy nyűgös volt, egész napi meló után várta a házimunka, mi meg beestünk a mórahalmi fürdőből, hát kapjuk be. Nekem sem tetszett volna, de ő volt a sikeres a családban, és én a lúzer. Szeretünk Anya, mondtuk kórusban, és ettől még az ő rossz kedve is elszállt. Boldogok voltunk, kivéve mikor szeretkezés közben Ákos a hálószoba küszöbén állva közölte, hogy pisilnie kell. Alig vártam hogy nőjön kicsit, be is jött, mert utána csak átkopogott, mint öregapám Ede bácsihoz, mikor az öreg hallókészülék nélkül nyomatta a Delta műsorát. Klassz volt családosnak lenni, járni a Világot, Ákos már idetalálna hozzám New Yorkba csukott szemmel. Ha egyszer megtanultad hogyan legyél boldog, mindig az leszel, ezt próbáltam átadni, nyakleves helyett, nem úgy, ahogy az én apám tette. Én nehezen tanultam meg, de annál nagyobbra értékelem. Az alázat sokkal könnyebben fel tud emelni, mint a nagyra vágyás.