Hajnalban már tudtam hogy tavasz lesz ma. Madárcsiripelés, a beszűrődő napfény varázsa. Persze. Az utcán vegigrongyoló gyökerek minden riasztót hazavágtak a motorjaikkal kora reggel. Na igen, New Yorkban nem pont olyan egy tavaszi nap, mint Wass Albert tájain… sebaj, irány a hentes, beszerzem a heti zsíradagot, és koleszterint, veszek 30 dollárért 10-15000 kaloriat, majd elégetem a kondiban. Vagy nem.  Hasonló gondolatokkal pattantam bringára, zene a fülben, várnak a kolbászok. Még a járatos busz is vigan dudálta le az arcom, mielőtt uldözőbe vett volna. Költői hangulatban, kolbászért menet, ez viszonylag szép halál, és ha tudtam volna akkor hogy a tárcám otthon maradt, és égni fogok a hentesnél, lehet ki is egyezek vele. Ma pozitívnak kell lennem, élvezni a szombatot, írni valamit, megnézni a Roosevelt Island cseresznyefáit, tekerni egy nagyot valamerre.

Bolond szél fújt, de legalább nem jeges. Inkább olyan volt, mintha megkergült lelkek fogócskáztak volna mindenhol. Legalább is vidéken igy mondanám, itt szimplán telefújta porral a pofámat mire hazaértem. Mosolyogj te barom, tavasz van. Kaja az asztalon, utca nyugis, tegnap kezdődött az ortodox Húsvét, motorosok el, life is bjuutifuul. Főnököm időzitése mindig perfekt, sms, holnap be kell mennem melózni. Én is szeretlek. Most 10:48, sinen vagyok, mint József Attila, leviszem a mosást a kínaihoz, neki mindig van egy-két poénja, kár hogy nem beszélek mandarinul. Az a rohadt sms ne jött volna, mindent felborított, edzés helyett alszom egyet, és van is kire fogni. Kaja utáni neppelés a hizás záloga, asszem hagyom magam, remélem Anyám pár perc múlva Skypeolni akar majd velem, kilépek. Blog: mentés vázlatként, estig várhat ez a sok halandzsa, meg tavasz is van… Nem vettem süteményt, tudtam, hogy valamit elfelejtek, habár tárca nélkül elég volt a hentes mára, majd alvás után lemegyek, de a szolit legalább nem felejtettem el. Azt hittem délelőtt kevesen lesznek, de megint csak álló jutott. Mindenki azt mondja higienikusabb, de én útálom. Ha nem akarom, hogy leégjen az arcom, a farkamat kell bámulnom 9 percig. A fülkében pedig hála a NYC Govermentnek, szivderitő fotók láthatók a bőrrákról. Komolyan, a képek alapján azt hinnéd CT-ben vagy állószoli helyett. Asszem tényleg aludnom kell. Folyt. Köv.