Kedves Első! Amiről irok neked, annak ha akarnék sem tudnék témát adni, mert annak ellenére, hogy a szponzorod vagyok nem motiválni szeretnélek ezúttal, sikerről, kudarcról, kitartásról netán elhivatottságról ódákat zengeni. Nem húztam fel sosem mások cipőjét, hogy bejárjam az útjukat, mert hiszem, hogy elég mindannyiunknak a sajátját járnia. Hallom, nem jól alakul a sikertörténet első fejezete. Szomorúan hallom. Főleg mert nem tőled, hanem közös barátoktól hallom. Hihetném azt, hogy ez azt jelenti hogy nem bizol bennem, mint szponzorban, de tudom arról van szó, hogy ilyesmit azokkal osztunk meg, akik a barátaink. Megértem, és e szösszenettel reflektálnék rá, olvasd szeretettel. Minden sikertörténet kezdete szomorú, kudarcokkal kikövezett fejezet, melyet legszivesebben kitörölnénk később. Amiért nem tesszük, pontosan az, hogy szerető bölcsességgel gondolunk azokra az időkre, amelyek elég erőssé tettek bennünket későbbi sikereink méltó viseléséhez. Ha már a sikertörténetről van szó, és amennyiben az enyém az lesz, tudnod kell, hogy ennek a történetnek Te voltál az első betűje. Ezen bárhogyan is döntesz a későbbiekben, már semmi sem változtat, ez tény. Emlékszem, szerettem volna egy vezetőt szegedi csapatom élére, és közeli barátoktól kaptam konkrét nemeket. Nem kettőt, de vagy tizet. Mikor hinni kezdesz egy lehetőségben, elvárod, hogy a barátaid is ezt tegyék. Már tudom, nem igy van, és nem haragszom rájuk. Tudod mikor gyűlt meg a bajom először a NEMEKKEL? 1996 környékén, amikor elegem lett abból, hogy faxot tépegető droid legyek, akit a cége managernek hiv. Megnyilt az első üzletem, és pezsgővel vártam az első vásárlóm. Örömmel kérdeztem segithetek e, és azt mondta: NEM. Nyolc év telt el úgy a kereskedelemben, három teljesen más profilú üzletégban, hogy napi 100 NEMET kaptam. Nos ez, ha heti 5 nappal számolok, az 208000 NEM. És még csak 2008-at irtunk. Most gondold el, hogy minden egyes ilyen NEM után, nekem azt kellett megpróbálnom, hogy egy termékkel távozzon, mert tönkremenni ugye nem lett volna kedvem, több milliónyi inveszticióval. Ha matekozunk egy kicsit, értéket adhatunk a nemeknek. Évi 40M forgalom mellett napi 100 nem, darabja durván -1200 forint, az az tiz jóváhagyott nem 12000 forint veszteség. Maradva a példánál, ha minden tizedik vevő mondd csak igent, még mindig 10200 forint volt a  veszteségem. Beláthatod, hogy ezt nem hagyhattam. Miért hagyjuk hát a nemeket a mi közös üzletünkben? Megmondom. Azért, mert a fenti példához képest nevetséges kockázattal veszel részt benne! Közgazdász szemmel: Alacsony belépési korláttal, kis kockázattal, jelképes saját tőkével, nulla külső forrással (hitel) lettél részese egy piacvezető üzletnek! Kis kockázat mellett KÖNNYELMŰEK vagyunk. Hol a varázslat? Ott, hogy EBBEN AZ ÜZLETBEN RELATIV ÉRTÉKE VAN A NEMEKNEK, ÉS AZ IGENEKNEK IS! Nem tudod melyik igen, vagy melyik nem fogja TOTÁL megváltoztatni az életed. A te paklidban is négy ász van, ha lusta vagy felforditani minden lapot, lehet mind a négy rejtve marad. Egy kisgyermek öt éves koráig HARMINCSZOR annyi NEMET kap, mint igent, a saját szüleitől. Erre vagyunk programozva. Mi tehát a siker? Állapot, folyamat, vagy eredmény? Sokan rágják ezt a csontot, de a Wikipédia sem definiálná ezt meggyőzően, azt hiszem. (Nem néztem utána). Számomra a siker IGENT CSINÁLNI A NEMBŐL. És tudod mi ebben az üzlet? Az hogy egy igen százszor többet ér, mint egy nem. MIért? Mert eredményt értél el, az pedig siker, az örömöd pedig a sikerélmény. Ezért élünk, és ebben a történetben Te voltál az én első igenem, ne feledd. És mit hallok? Kaptál 25 NEMET, és lógatod az orrod. Pocsék érzés, ki ne esett volna át rajta? Laci is mesélt erről gondolom, és Ivett is, aki igazi barát, és akinek köszönhetlek. Most kivánjak kitartást? Most mondjam azt, hogy fel a fejjel? Vagy hogy ne búsulj? Nem mondom, mert nem követtél el hibát, és legjobb tudásod szerint cselekedtél, amit mondhatok, hogy csak igy tovább, jöjjenek azok a NEMEK, mert ők az IGENEK előfutárai! Ez törvényszerű. Alapvető, és szukségszerű. NINCS olyan üzlet, ami igenekkel kezdődne, de sok olyat tudnál mondani, lefogadom, ami igenekkel végződik. Ilyen egyszerű. Akinek az ablaka a tűzfalra néz, nehezen hiszi el, létezik olyan, hogy kilátás. Akik nemet mondanak, többnyire azért teszik, mert sokáig nézett tűzfalra az ablakuk. Te odafigyelsz az emberekre, jó leszel az üzletben, és emlékezni fogsz azokra akik már az elején hittek benned, mig akik nemet mondtak, már rég a feledés martalékai lesznek. Képzeld azt, hogy egy luxusétterem konyhájában vagy. Jönnek a vendégek, rendelnek minden félét, steaket, creme brulet, rizottót, puddingot, mittudménmit. Ne akarj minden fogást egyszerre megfőzni rendben? De ha az ételekhez hasonlitod a leendő csapattagjaid, úgy is jó, gondold csak el, mindenkinek eltérő időtáv kell egy információhalmaz megemésztéséhez, épp mint ahogy az ételeid is eltérő ideig készülnek majd el. Aki nehéz eset, annak órákig kell főnie, fordigatnod kell a tűzön, mindkét fele szépen megpiruljon, aztán van az agyalós fajta, őt pácold be.Aki éles, impulzusszerűen dönt, annak elég kis láng is, már kész is, nehogy odaégesd, nem kell túlterheli infókkal, pár szóból is ért. MInden jelöltednek el fog jönni a pillanata, mint ahogy az ételek is szépen sorban elkészülnek. Te csak legyél jó séf, és ne konyhalány aki csak a mosatlant látja. Meglesz ez, de az első pár fogást odaégetted, mikor főzni tanultál, emlékezz csak! Most bezzeg, hogy mesterien főzöl, már mosolyogsz ezen ugye? Nos, megnyugtatlak, az üzletben sincs ez másképp. Felesleges biztatnom téged, érted már? Jó helyen vagy, aktiv vagy, meg fog születni a pillanatod. Barátok, üzlettársak épp olyan büszkék lesznek rád, mint én az elejétől fogva. Most búcsúzom innen a távolból, és meghazudtolom magam, mert kitartást mégis szeretnék kivánni, mert az kell. A csodás muzsika titka a hangjegyek közötti szünetekben van. Valami ilyen a siker is.

Üdvözlettel Gábor