Szögezzük le, olyan, hogy vesztes nincs. Mindenki jó valamiben. Ebben az értelmezésben vesztes az, akinek a radarja nem megfelelően működik igy nem azt teszi, amihez a legjobban ért. Nem kell erős matek ahhoz hogy tudjuk, vagyunk igy ezzel pár millióan. Az ilyen embernek elmaradnak az üzleti sikerélményei, nem hozza az eredményeket, vesztesnek érzi magát. Segitségre, jó tanácsra szorul. Most nézzük meg, hogyan is viszonyulunk mi Magyarok egy jótanácshoz? Belefeszülünk a magunk igazába, vesztesből azonnal harcos lesz, neki ne mondja meg senki. Nos az Ő az, akin nem lehet segiteni. Bátor az, aki mégis megpróbálja. Ilyen a vezető hálátlan szerepe egy üzletben, ahol csapatról beszélgetünk, és az eredmények elengedhetetlenek. Ki bátor tehát ebben a modellben? Aki segít. Ki bűnös? Az a magát vesztesnek érző tag, aki ehhez megerősitést vár azzal, hogy igyekszik mások sajnálatát kiváltani.

Bűnös abban, hogy igyekszik másokat lerángatni az ő szintjére, azt hiszi vélt veszteségei szétoszthatóak azok között akik sajnálják. Ha egy ilyen állapotban lévő emberrel beszélünk üzletről, valószinűleg rossz véleménnyel lesz róla. Rengeteg ilyen ember van, Magyarország élen jár ebben. Miért rossz ez? Elvégre mindenkinek a saját dolga, hogy érzi magát a bőrében nemde? Eddig oké, de amikor üzletbe kezdünk, nem kérdezünk e előtte körbe? Ugye? Egy barátunktól hallunk valamit, ami működhet, és lám, akad tizenöt másik aki lebeszél bennünket róla. Sokszor fogalmuk sincs arról a konkrét dologról, miért teszik hát? Mert csak. Csak, mert nehogy a barátjuk, mert pl. őt tartották alkalmasnak egy csapattagnak, részesüljön valamiben, amiből ő kimarad. Csak, mert mi haszna lenne neki abból, ha csak úgy azt mondaná: -hmm, ez jó lehet… Csak, mert rossz napja volt, és valaki reggel őt bámulta a trolibuszon. Csak, mert neki nem segit senki, mindenki csak csőbe akarja húzni. Csak, mert úgy sincs semmi új a nap alatt. Mi hát a megoldás? Ne CSAK ÚGY kérdezd meg. Hivd meg egy bármire, tegyél róla, hogy szebb legyen a napja, lássa hogy érdekel a véleménye. Meglátod, pozitivabb lesz, és képesebb lesz tárgyilagosan szemlélni azt, amit elétársz. lássuk be, sokan vannak, akik nem akarják hogy valaki segitsen rajtuk. De miért jó a csapatmunka, ha nem pont azért, mert mindig akad egy segitő kéz? Az én/mi üzletünkben például olyan szintű tréningek, segédletek, valamint médiatámogatás van, ami felér millió segitő kézzel. Ha csapattag vagy, és használod ezeket az eszközöket, joggal érzed úgy magad mint egy popsztár, aki a tömegbe veti magát, és ezer kéz lebegteti. Egy ilyen csapattag nem érezheti vesztesnek magát többé, hisz bátor volt, bizott a tömegben, mielőtt a kezekre ugrott volna igaz? A vesztes csapattag valószinűleg csupán naiv, azt hiszi a sikeres ember szerencsés. Mutassuk meg neki, milyen teljesitmény áll sikerünk mögött, hogy összemérhesse a sajátjával. Ha ügyesek voltunk, hamar be fogja látni, hogy a szerencse, a bolondok istene! Kettő dolgot jegyezzünk meg: A siker soha nem sprint, hanem maraton, és a sikernek sosem titka van, hanem ára! Bármilyen üzleti modellt nézünk, a egy vesztes pozicióból nagyon nehezen lehet win-win szituációt teremteni. A jó vezető képes eldönteni érdemes e belemenni e ilyen játékba, érdemes e kockáztatnia. A szponzor esete más kérdés, hisz ő a szponzorálás kezdetekor már döntött, és a sikerek mellett, az összes effajta kockázat is az övé. MIndenki szeretne új tagokat a csapatába, ez nyilvánvaló, ám senkinek sem korlátlan a szponzori képessége. Néhány tag nem gond, de nagy csapathoz már kell a segédedző. Ez plusz felelősség, de szintugrás is egyben. Ekkor jön el az a pillanat egy jó vezető életében, amikor meg kell győződnie arról, hogy nincs a csapatában jelenleg magát vesztesnek érző tag, aki kiemelt odefigyelést igényel. Ha ezt elmulasztja, gyenge keresztmetszetek képződnek alatta, melyek meg fogják gátolni csapata növekedését bizonyos mértékben. Ezért soha ne határolódjunk el vezetőként ezektől a tagoktól, annál is inkább, mert könnyen lehet, hogy egy ilyen tagunk tőlünk kapott új lendülete lesz a későbbiekben példaértékű egész csapatunk számára.