írtam pár vázlatot ehhez a fejezethez, mert azt hittem, ezúttal másképp lesz. Azt hittem, amikor megfelelő számú vázlatom lesz a mobilom voice-memojában, csak kiírom magamból és kész. Ha már annyiszor oszlopnak mentem diktálás közben… Nem Így lett. Másképp akartam, talán mert rég írtam, és befostam hogy nem lesz több, ha nem kezdek vázlatokat diktálni. Kell az, jó az, de ez egész, a “nagy kép”, az bennünk van. Lassan öt éve hogy itt élek a Nagy Almában, és nem volt olyan év, hogy ne merült volna fel a kérdés bennem: vajon megállom e a helyem itt a távolban?

El kell mondjam, minden évben másképp válaszoltam volna erre a látszólag egyszerű kérdésre. Miért? Mert a távollétnek is vannak fokozatai, és bizony Te magad hiába nem kerülsz földrajzilag távolabb a szülőföldedtől, lelkileg bizony távolodsz megállás nélkül. Vegyük csak sorra, az első év boldogság, kihívásoktól hemzsegő, régi fájdalmakat feledtető, újat magunkhoz ölelő, ám stresszes, és csóró időszak. Nincs idő agyalásra, biztos vagy benne hogy jól döntöttél, és sok sok képpel alá is támasztod. Az otthoniak hívó szava is elhalkul az év végére Anyádét kivéve, de az övé sosem lesz hallkabb hidd el. A többiek lassan elhitték, hogy nem szívatod halálra magad az új életed első évében, miközben lezúzott életed romjain táncolsz.

Második év: új értelmet nyernek a dolgok, kissé megnyugszol, nem szúr a szög, a gettóból is kiköltöztél, lehetsz őszintébb ha kérdezik hogy vagy. Kis szerencsével az első rabszolgatartódnak is beinthettél, ha nem vagy túl hülye. Majdnem te magad is hiszel már egy szebb jövőben, hiszen az új barátaid között akadnak sikeresek is. Miért is ne? Suliba mentél, nyelvet tanulsz, elvagy, a metróban már csak annak a kéregetőnek adsz dollárost, aki táncol, zenél, a többinek meg megy a cégkártya. Már látod, csak úgy, neked sem adnak majd itt semmit. Észreveszed hogy azok a dolgok amik otthon nem működtek, itt működnek, pedig már már azt hitted te vagy a hülye. Rájössz, ha hétköznap normálisan felöltözöl, itt nem néznek hülyének, és már van bátorságod visszamosolyogni az emberekre. Észreveszed: senki sem néz hülyének ha vidám vagy. Itt nem. Kezded elfelejteni az otthoni dolgokat. A hallgatózó szomszédot, a sok pitiáner hátad mögött ugató népeket. Meglátod az üdvözítő különbséget: itt minenkinek a saját dolga a fontos, nem pedig a másiké. Summa summarum: eligazodsz, és ez tetszik. Eközben otthon elhiszik, komolyan gondoltad. Kivéve Anyádat.

Harmadik év? Az csak akkor lesz, ha az első kettő a fentiek szerint alakult, vagy annál is jobban. Ha igen, kisimultál kicsit. lett kreditkártyád, kidugtad az orrod pl Vegasba, és jöhetnek a kössz jól vagyok c. posztok, valamint az otthonról beszólogatók elhajtása a halál nemi szervére. Kiismerted a helyi nagymagyar közösségeket, köszönöd szépen, nem kérsz belőlle, mert az folyik, mint otthon, csak kicsiben. Persze új kalandok azért akadtak, tisztes távolból. Na. Ez már valami: elvarrtál pár szálat, tettél félre, utaztál, működik az iránytűd, kezd egész sok cipőd lenni a klozetben. Habár a helyi csajokat még mindig nem érted, miért tesznek rád nagy ívben, a többi azért nagyjából oké, és már nem hiányzol úgy otthon sem senkinek. KIvéve Anyádat.

Negyedik év: melóból már ki sem látszol, suli nem kell: nem adnak már el angolul. Másodállás online, döcög döcög, de kezdetnek megteszi, van már haver a konditeremben, és napjában kettőnél többször is felhívnak az itteni számodon, az ötvennél hoszabb névsorból. Hat helyen voltál már legalább kirándulni, és a két legjobb barát is meglátogatott Mordorból, de azért ott még nem tartasz, hogy unod a vendégeid keresztül taszigálni a Central Parkon. Büszkeség na! Megmutatod az új hazád, és ja, ismersz pár jó helyet. Ez az az év, amikor elégedett vagy, Te is és mindenki. Kivéve Anyádat.

Ötödik év, szerelem van, kapcsolat van, jövőkép van, új akadályok vannak, másképp nehéz minden. Azt eddig is tudtad, hogy nem kolbászból van a kerítés, csak most már azt is tudod, hogy miből van kolbász helyett, valamint azt is, hogy egyszerűbb kiskaput nyitni rajta, mintsem átmászni. Nos, ha itt megkérdezi valaki, milyen távol lenni, azt hiszem végre teljesen őszinte választ fog kapni. Bizony néha várni kell a válaszokra, ha valódiakat akarunk, de ekkora meg is kapta mindenki a válaszát, kivéve Anyádat.