De most komolyan, ezt hallgatom 4 éves korom óta! Eltaknyoltam, Anyám rákezdte: szegény én… akkor valószinűleg azt hittem hogy ez sajnálat féle. Aztán felnőttem, és látom az írásokat, szegény generációm, csoda hogy túléltük a kútból ivást, meg a fáról gyümölcszabálást. Ezt megint nem érzem, szóval tisztázzunk már valamit, mert idegesít ez a szegényezés állandóan! Ebben a kva országban mindenki szegény valamiért! Téged itt állandóan sajnálnak, és hogy én ezt mennyire útálom, el nem tudom mondani. Mert nem akarok az lenni, semmilyen értelemben oké? Csak mert az élet történik, ne legyek már szegény! Nem arról akarok papolni hogy aki a kicsit nem becsüli… Arra ott az a tanmese, mikor a gazdag ember elvitte a fiát a  “szegény” emberhez pár hétre, hogy becsülje ami van ugye… persze a kisgyerek másként látta, papa nem örült a válasznak, hogy ugye nekünk kertünk van, ezeknek az embereknek meg egész erdő-mező, nekünk hiába a kristálycsillár, mikor nekik az összes csillag világít…stb. Hagyjuk, nem erről van szó. Különben is szerintem ez a mese nem itt ért véget. Ha engem kéredezel papa fellélegzett, vett egy ilyen “csillagvilágítós” házat a kölöknek, az meg az ereit vagdossa azóta is a hülye tanmese miatt. Na. Marad a kérdés: szegény Te. Mikor vagy az? Szerintem szegénynek lenni már nem státusz, hanem érzelmi állapot, vagy hozzáállás kérdése. Persze vannak igazán szegény vidékek, országok, és létező mélyszegénység, tudod. Tudod nem? De. Akkor had kérjelek már meg, már együttérzésből se csépeld el ezt a szót hogy szegény, naponta kétszázszor rendben? Nem akarsz te ott lenni hidd el. Ha pl. bemész egy rutinvizsgálatra, azt hiszik halni készülsz. Ülsz ott, fülelsz, beszélgetnél, de hallod az emberek ehelyett panaszt cserélnek, kinek fáj jobban. Az nyer, akinek a végén kiderül, már feje sincs, csak azért tette most vissza, hogy szót válthasson a dokival. Akkor most ők szegények? Egy barátom elment manager szűrésre, és megtudta a mellette ülőtől hogy az gyomortükrözésre vár. Azonnal panaszt tett, hiszen a manager szűrést teljes körűként hírdette a klinika, ám a rohadékok ki akarták hagyni őt, a managert a gyomortükrözésből! Persze a jó doktor-az egyetlen pozitív ember aznap- vette a lapot, igy barátunk megkapta amire vágyott. Nem tudta, hát istenem, már tudja, azt sajnálom csak hogy nem kapott bonusz prosztata-teljes körűt, hogy kerek legyen a napja. Tévedés ne essék, nem volt ő sem szegény, csak manager.

Mikor elestem, szegényeztek, én pedig csak alig vártam hogy futhassak tovább. Mikor a generációnkon sajnálkoztok, én azt mondom, bár felmészhatnék Ákos fiammal arra a fára, és ihatnék abból a kútból újra! De ha már se kút, se fa, legalább sztorizunk róla, és a gyerekem véletlenül sem mondja hogy “szegény apa”…

Viszont, hogy ne maradjak adós a válasszal “szegény Te”, elmondom neked mikor vagy az. Semmi köze nem lesz a pénzhez, vagy az egészséghez igérem. Legfőképp és elsősorban akkor vagy szegény, mikor a másik élete jobban érdekel, hisz ekkor már saját életed sincs. Népbetegség, fejezzed be. Szegény vagy önálló gondolatok híján, szóval használd az agyad, menni fog. Sose sajnáld magad, mert lenéznek odafentről netán, oszt megtanulod egy életre. Ez is népbetegség, fejezzed be. Lásd az élet apró csodáit, ha neked csak az jutott, ne arra ácsingózz ami nem lehet a tied. Népbetegség, fejezzed be. Ne takarózz be sose mások nyomorával, az nem vigaszság a te bajodra, hogy másnak sokkal rosszabb. Népbetegség, fejezzed be. Ha nem tudod hogyan kászálódj ki ebből, elmodom: csinálj egy apró jót minden nap. Nem, nem az önkielégítésről beszélek. Olyat, ami másnak jó. Vigyél haza a dagadt férjednek egy fitness magazint, hátha elmegy futni. Tegyél valami szokatlant. Szakadj ki. Térj vissza a saját életedhez, azzal törődj, ne a máséval. Nehéz, mert ha valakire nem mondhatják hogy “szegény”, akkor valószínűleg köszöni jól van, azaz mit mondunk? Dögöljön meg. NA. Népbetegég, erről legközelebb, addig is: fejezzed be!