Ma megjutalmaztam magam. Elmondanám hogy diétába kezdtem, mint a nagyok, és elszántak. Léböjt 3. nap, aztán 1500 kcal, tudományosan. Nem vicc egy ilyen mázsás figurának aki szombaton a hentesnél kezd, de lássuk be, kellett. Olvastam a berkekben, hogy a fittnessguruk tartanak 10 naponta bármit ehetsz-napot, ilyenkor töltődnek, afféle jutalom-nap. Na ezt vártam, és el is jött egy örökkévalóság után, mikor már azt álmodtam, hogy beesett arcom van. Az első 9 simán telt, 3 nap zombi-üzemmódban, organikus fűrészpor shake, 5l víz naponta. A 4. nap már nem is zavart az 5l víz, meg a fűrészpor. Viszont 12 percenként felkelni hugyozni éjszaka? Idegbeteg. A Többit nem részletezem, néhány gyilkossági kisérleten kívül jól telt, ráadásul megtanultam alvajárni, és már egyszer sem célzok mellé!

Eljött hát a 10. nap! A jutalom-nap! Mindent elterveztem! Reggel 6: elkisértem Dettikét a metróhoz, majd beültem a dinerbe, néhány tükörtojásra, baconnal, krumplival. Út közben felkaptam egy reggeli kávét, croiassant-t, hogy kihúzzam vele a tízóraira szánt karamellás jégkrémig. Haladnom kellet az evéssel, mert déltől svédasztal volt a kedvenc indiai helyemen. Jó ott a kaja, aki szereti a füzerest. 10$ all you can eat… Van egy vékony karót nyelt csávó aki a vendégeket figyelgeti, meg néha beüvölt a konyhára cigányul valamit, erős műmosollyal. Szabadszedéses, úgyhogy háromszor fordultam, 2,5nél a pali felkötötte magát.

Fizettem és séta. Shoppingolni gondoltam aznap, legalább lejárom az ebédet, és több uzsonna fér nem? Ekkor azonban történt valami. Épp beléptem a metróba amikor az összes bélbolyhom fellázadt, se szó, se beszéd! Meglepett na! Hirtelen olyat böfögtem, hogy az apróért táncoló feka élettelenül roskadt a padlóra, valamint néhány kisgyerek szájából kiesett a cumi. Égett a pofám, de teljesen lefoglalt a bennem gerjedő ciklon megfékezése. Pánikba estem, nem volt hová bújnom villámló seggel, így hát leültem. Erőssen kellett kapaszkodnom hogy ne kezdjek lebegni a rohamosan képződő gázoktól, és még volt vagy tíz megálló. Nehéz percek voltak, az utasok is tudták, rettegve néztük egymást. Láttam magam a másnapi cikkben “chem attack on the subway” . Befutott végre. Futva szálltam volna ki, törve a fény felé mit sem törődve az éjjenzéssel a hátam mögött, ám vigyáznom kellett mert nem a barna nadrágomban voltam. Próbáltam apró fürge léptekkel suhanni, mint egy 100 kilós gésa, ám felfelé a lépcsőn valami apró kis galamb kiszökhetett, mert a mögöttem lépcsőző öklendezve ejtette el a bőröndjét. Kijutottam! Éljen a tülekedés és a hangorkán, engedtem had menjen! Kb olyan volt, mint amikor egy gázpalack elbukik a nyomáspróbán. Megszólalt pár autó riasztója, és a közeli bolt kirakatrendezője magába szúrta a gombostűket, de én végre jól voltam. A sarokig. Megviccelt beleim bosszúra szomjaztak, és úgy döntöttek mindennek mennie kell! Jött az előrengés, összerántott a görcs. Találtam is egy 25 centest a földön, más kérdés hogy nem hajolhattam jobban le érte. A centrifuga teker ekkorát az ottfelejtett félpár zoknin. Tudtam 2 percem van, és egy esélyem: minden sarkon van Starbucks wc-vel. Rendes emberek álltak a sorban, látták nincs vér a fejemben, előreengedtek. Jövök egyel a kávé istenének, bár aki utánam aláírta a toalett tisztitási listát, tuti felmondott. Kifelé jövet üdvözülten köszöntem meg a sorban állóknak, már volt erőm mosolyogni. Valamiért nem mosolyogtak vissza, sőt a sor sem akart valahogy haladni. Mindenki előre akarta engedni a mögötte lévőt, a frontvonal meg eloldalgott. Nekem is element a kedvem a shoppingtól, csak egy hármas csomag alsógatyát vettem a hazaútra. Visszafelé már nem volt gond, üres voltam. Nem így képzeltem a juti-napom, úgyhogy lefeküdtem kicsit délután a nagy ijedtségre. Talán érzünk álmunkban szagokat, nem tudom mással magyarázni, hogy egy vándorcirkusz gyomorbeteg elefántját kellett sikálnom. Ébredéskor hihettem volna hogy a délelőtti kaland csupán rémálom volt, de a takaróm a gravitácóval dacolva lebegett felettem, és csak akkor esett vissza mikor ablaknyitással megszüntettem a szobában lévő túlnyomást. A jó szomszéd cetlit csúsztatott be az ajtó alatt, hogy ne gyújtson rá senki amíg a szakemberek lokalizálják és megszüntetik a gázszivárgást.

Nagy igazság hogy az edzés 20, a táplálkozás 80%-ban felel a kinézetünkért. Ez aznap be is bizonyosodott, sőt azt hiszem a táplálkozásom aznap 100%-ban felelt a kinézetemért: elszürkült arc, összeszorított fogak, görnyedtség, vérben forgó szemek, álterhesség. Tényleg az vagy, amit megeszel! Aznap voltam gésa és walking death, valamint újraértelmeztem a jutalom szó jelentését is. Az is nagy igazság hogy egy kapcsolatban nem az első csók, hanem az első fingás töri meg a közelség jegét, szóval nézzük a jó oldalát: aznap kb megtörtem visszamenőleg 20 évre az összes hátrahagyott jegemet ha ez számít.