Eljött hát az év utolsó napja, a jókívánságok ideje. Ez rendben van, nekem is mindenki csupa jót kívánt, mindjárt közvetlenül azután hogy közölte mennyire herótja van a sok semmitmondó elcsépelt frázisról, ami a pin@ról, vagy az ivásról szól. Én értem ezt, hiszen ha valaki valami fontosabbat, vagy csak jelentőségteljesebbet tartogatott volna ahelyett hogy kieresztené a gőzt ilyenkor, nos az minimum pszichikailag instabil. De had legyek kicsit ünneprontó, és had reménykedjem kicsit abban, hogy akad aki elgondolkodott azon az éven, amit maga mögött hagyott. Hacsak egy percre is. Azt kivánom hát, bárcsak mérhetném a jókívánságaimat személyre szabottan mindenkinek, alapul véve az ezt az évet!

Én ugyan ezt nem tehetem meg, de te, te megteheted magadnak! Tudom, aki a múlt fele néz, az seggel megy a jövőbe, de tehetsz egy kivételt, és ha igen, tedd meg ma! Szerezz kicsit több értelmet az év utolsó napjának, mint egy féktelen este (vagy csináld sorrendben). Nézd meg több lettél e idén, meg lett e amit akartál, és nem hagytad e ott magad félúton valahol, ahová jövőre kell majd visszamenned saját magadért, hogy tocsoghass ismét egy évet az állóvízben. Fogadalmak kellenek, de ne feledd, ezek pontosan annyit fognak érni mint a tavalyiak, ha emlékszel még rájuk, és arra mi valósult meg ezekből! Azt kívánom hát, merjetek nagyot álmodni, csak ne kapjatok frászt ha fel kell ébredni! Azt kívánom, mérjétek magatokat jövőre is a legértékesebb mércével, az értékrendetekkel, és érjetek el számotokra minden létező sikert kellő alázattal! Azt kívánom maradjatok önmagatok, és irtsatok ti is némi bozótot mások szellemi mocsarában, tegyetek jót néha csak úgy! Azt kívánom tegyetek pontot úgy erre az évre, mint egy olyan mondat végére, amit nem kell újrafogalmazni, és szeressétek egymást jövőre is! Durranjon hát végre az a pezsgő! Pont.