Nem is az a kérdés miért kellett erre ennyit várni, hanem az, hogy miért lett ilyen szar? Azon tűnődtem, írjak e erről, van e értelme…

Mi vagyok én, kritikus? Kéretlen fanyalgó, műkedvelő amatőr? De nem, már tudom: a néző vagyok, tehát igen is lehet véleményem, és sajnos van is. Félreértés ne essék, szeretem a scifit, mert messze visz, elgondolkodtat, dimenziókat tár fel, lehetséges jövőkbe repít. Egy jó mozit ez tesz kultfilmmé, a színészi játék mellett.

A műfaj halálát kb oda datálom, amikor a Star Wars-ból Disney paródia lett. Rajongásomnak köszönhetően azonban kivártam az Érkezés-t, amitől eret vágtam. Akváriumban lebegő óriás szarcsimbókok (Heptapod… WTF? ) érkeztek egy formátlan kavicsszerű értelmezhetetlen testben ( a monolit után szabadon ha valaki még emlékszik), majd valamelyik végtagjukból graffiti monogrammot taknyoltak a falra kommunikáció gyanánt. 

Nem, nem, nem. Miért hiszi azt mindenki, hogy egy jóval feljettebb létforma ennyivel lejjebb képes elhelyezkedni bármilyen evolóciós létrán mint mi emberek? Hogyan lenne képes egy lebegő fatörzs-tintahal bármilyen műszaki produktumra? Szánalom, egy 6 éves gyerek különb klotyó manót rajzol. Nem tartozik pont ide, de a Life (várom a folytatást), és a Passengers egész jó volt.

Majd az Alien Covenant! De miért is ne? Vártam nagyon, de gondolom sokak nevében beszélek. A Prometheus tetszett, akkor azt mondtam, na igen Ridley Scott… HR Giger Xenomorphjai, és most tényleg a design mentette meg az egészet:

ez az a világ amire az én scifim leszűkült sajnos. Miért? Mert mindenki a karakterében van, a lény gyilkos, létjogosult, logikai összefüggések akár indokolhatnák is a létét, magyarul hiteles, minden mással együtt. 

Mindez itt is jelen volt, de a hitelesség mégis elmaradt. Megvolt a mostoha körülmények közötti landolás, kommunikációs zavar a hajók között, eső, minden ami hatásos, mindez azonban nem fog összetartani egy olyan történetet, ahol maroknyi bohóc esetlenkedik a sárban, akik sem kutatónak, sem katonáknak, sem szinészeknek sem pedig olyan alakoknak nem látszanak akikre ilyesmit bízna bárki. És ha ez nem elég, két félbuzi android tanítja egymást furulyázni, amit nem is akarok hova tenni, aztán csók. Beteg.  Rossz volt látni amint Yanti Jates (The Martian) kosztümjeiben virító, számomra tök ismeretlenek által megformázott karakterek kozépkori fejfedőikben lúzerkednek.

Nem megyek bele, hogy miért nem viselünk szkafandert egy idegen bolygón, vagy miért is nyúlunk bármihez, vagy miért nem scannelték az őcslakók a hazaérkező hajót. Azért kár ezzel foglalkozni, mert ha egy ekkora horderejű mozi képes egy civilizáció kiírtását egy jelenetben, mintegy mellékesen ábrázolni, akkor nincs miről beszélni tovább. Mentségül szolgáltak a képi elemek,

valamint, hogy hőseink észbe kaptak a történet közepe felé, és egész okosan ment minden a tusolós jelenetig, amiben egy vészhelyzet kellős közepén, bárhol szólhat a zene egy mesterséges intelligencia által kontrollált, mélyűrutazásra tervezett hajón… Persze ha azt veszem, hogy egy sérült napvitorlaelem miatt elment az áram a fél hajón korábban, semmi gond ezzel. James Franco kicsit hamar égett el, hisz ő volt a film egyetlen szinésze, pláne ha arra gondolok hogy ha Sir Anthony Hopkins felbukkan a következő transformersben, és Harrison Ford sem hajlandó megöregedni, ekkora baj azért nem lehet, hogy ne adta volna senki az arcát az Alien Covenant-hoz, vagy ha igen, pusztán 15 percre. Na persze Laurence Fishburn sem húzta sokáig az utazókban, de azért ott volt még Chris Pratt, aki jól adta. Egy szó mint száz, kedvenc alienem minden ablakot befejelt, de ennyi. Nem mondom hogy nem ülök be a folytatásra, mert a vége azért rendben volt, ahogy furulyás barátunk túljárt mindenki eszén. Szerencsére.

Mert csavar nélkül végképp szart sem érne-ezzel együtt: ülj le fiam, gyenge kettes.