Szombat. Hetek óta áram sem volt a városban… Szerencséjére New York szeles volt, így csak ritkán csapta meg az orrát az az orrfacsaró bűz, amit a valaha létező élelmiszerboltok árasztottak. Másik jó, ebben a groteszk helyzetben, hogy sem rovarok, sem patkányok nem voltak, így a húsok kedvükre változtathatták színüket a fóliacsomagolás alatt, ő pedig csak imádkozhatott hogy ne akkor pukkadjon szét egy lufivá fúvódott hústálca, amikor italért, vagy konzervért ment.

Aztán a bűzt is megszokta. Zene. Zene kellett, zaj, akármilyen zaj, ami feldobja. Elemek voltak bőven, olyan eszközöket igyekezett hát találni, amelyeken akadt offline lejátszási lista, bármi, ami kevés energiával életre kap. Rá kell jönnie mi történt. Muszáj választ találnia, hogy csillapítsa rettegését. Ideje elvileg korlátlan volt, de azt is tudta hogy csak magára számíthat, és elméje néha bizony feladta a szolgálatot, mintha a szürreális valóság túlterhelte volna tudatát. Ilyenkor üvöltött, vagy leitta magát, vagy meditált, vagy padlógázzal roncsderbizett a kihalt utcákon. Utóbbival akkor hagyott fel, amikor kettőt próbált egyszerre a lehetőségek közül, nevezetesen az ittas roncsderbit. Egy szemétszállító hátuljába csapódott a nyitott dzsippel. Bad karma: szétnyílt alkarral landolt a szemét között, majdnem belehalt tátongó méreggel teli sebébe. Nem volt orvosi tapasztalata, varrta ahogy tudta. Lidokaint bőven talált, a varrás is jobban ment mint gondolta, a végeredmény pedig igazi hentesmunka lett. Sebe összeforrt ugyan, de napokig kérdéses volt, le kell e vágnia könyéktől az alkarját. Ujjai lilák, érzéketlenek, voltak, kézfeje a szivárvány színeiben játszott dupla méretűre dagadva.

Azonban egy dolgot eldöntött ezekben a napokban: ha már életben maradt, élni akart! Választ akart, a józan eszét akarta vissza. Azt a tehetséges embert akarta, aki azelőtt volt, mielőtt a Grand Central megállóban erre az elcseszett, elátkozott világra eszmélt!

Sebeire nézve pedig arra gondolt, mekkora luxus ottfelejtettként ekkorát hibázni, mikor egy világot kell egyedül megfejtenie.

Harcba szállt hát saját magáért, bármi ellen amit nem értett, nem foghatott fel. Azt mondogatta magának, hogy ez nem lehet más, mint egy anomália. Bűzös, istenverte rémálom, vagy a ördög játéka. Akármi, ahol ő homokszem volt a gépezetben. Ez tetszett. Erőt adott, megacélozta tudatát, célt kapott pangó élete, stratégiát alkothatott lépésről lépésre.

Kellett egy bázis. Hamar belátta, az a 74. emeleti Penthouse nem lehet többé ez, pedig kitűnő kilátást biztosított minden irányban, leszámítva a felhős napokat, ködös reggeleket. Elengedte, már csak az áramszünet miatt is. Edzésnek megtette, de ha lépni kell, nem túl hatékony.

Egy hajót szemelt ki a Wall Street 11 kikötőben. Egy mozgékony katamarán vizitaxi majdnem teli tankkal, jó választás volt. Ezt a méretet könnyen megtanulta vezetni és az 1400 lóerős Baudouin Dizel is tette a dolgát ha odarántotta neki. Palackos víz, konzervek, elemlámpák, meleg ruha, pirulák, vitaminok, lassan megvolt minden. Fegyver. Fegyver? Minek? Sosem érezte jobban magát fegyverrel a kezében, ezt biztosan tudta. Honnan? Használt valaha? Hogy erre sosem gondolt!  Irány a Beretta Gallery a Madison-on, erre rá kellett jönie!

Motorral 10 perc alatt odaért, és tudta a választ! Két pillanat és a pultra terített fegyvertáskában volt az AK 74, a Heckler & Koch G36 munícióval. Választott mellé egy Barrett M82 mesterlövész fegyvert, és egy Glock 19-et 33-as hosszú tárral. Akadt még egy Bear Cruzer G2 vadász íj, és kerek volt a világ.

Első válasz kipipálva, 25 perc alatt összeállt az arzenál, bónusz Gerber Strong Arm, és egy Ka-Bar Marine Corps késekkel. Talán nem kell lőnie soha senkire de először érezte zsigereiben, hogy meghátrál az a tudat alatti aljas rettegés ami élete része volt a kezdetek óta. Nem a fegyverek miatt, hanem a bizonyosság miatt, hisz megkapta első válaszát! Célra tart, szétszed összerak, kése is a műanyag indián szívében landolt elsőre. Tudta, és kész. Megvolt. Innen elindulhat, és az is vlágos lett hirtelen, miért varrta össze alkarját percek alatt, még ha olyan is lett, amilyen! Gyors munka kellett, és nem tetszetős, hol tanulta ezt? Ez már kettő dolog amit tudott, de mit keresett nála a fényképezőgép? Istenem, ha lennének emberek a képein… talán minden kiderülhetne, bármi is az.

Aznap egy másik ember tért vissza a hajóra. Érezte, nagyot lépett régi önmaga felé, és boldog volt. Először igazán boldog, mert minden volt ebben az elcseszett világban kivéve a bizonyosságot!

Folyt. Köv.