Életpatak

Posted on by

0

Végre. Lemászott a tél a városról. Akik régebb óta New Yorkban élnek, azt mondják, az egyik leghosszabb telünk volt. Kitartó volt, szívós, beette magát a csontokba minden lehetséges formában.  Nyúlós, szürke, sápasztó köddel takarta el a skyscrapereket, álmos félhomályt bocsájtva az utcákra. Szitáló esővel tartotta a házak között a város füstjét olykor heteken át, hidegével  rohanó emberek millióinak fagyasztva arcára a mosolyt. Mikor az ég kitisztult, azok a napsugarak csak a közelgő hóvihar fáradt hírnökei voltak, és többnyire erőtlenül nyelte el őket egy fekete mocsokkal lepett hóbucka.
A viharok pedig rendre meg is érkeztek. Szelük iszonyatos erőre kapott az ötvenemeletes épületek között felgyorsulva,  jeges hideget vágva a sietők képébe. Ez a tél, ha akarta volna sem engedhette volna ki vasmarkából a várost, mert ráfagyott az is. Életemben nem fáztam ennyit. De végül engedett. Hátra hagyta ugyan feltúrt hóhegyeit, de elhordta magát. Már el is felejtettem hogy ebben a városban élnek verebek… A Nap is rájött, hogy semmire sem megy azzal, ha csak világít, és a szelek is frissebben fújnak távoli virágillattal a hátukon. A feketék lehúzták  betegágyaik ablakait, megint bömbölnek a gettó legújabb gyöngyszemei, két kövér gáz között.IMG_0098 Mehetek kocogni a parkba, a treadmill zakatolása helyett.
Hihetetlen mennyire gyors ez a város! Még a tavasznak sem hagy időt. Rügyek, 22c, de máris! Két hete csak álmodtam róla, tegnap meg napoztam a parkban, futás után. Teraszok nyitva, mindenki az utcán, ki sem kell vernem a telet a fejemből, ez a forgatag kimossa belőlle. Igaza van az embereknek, miért ne élvezzük az első perctől? Elvégre ki tudja meddig tart. Télkoma azért meghagyta látogatókártyáját, ma reggel jeget lehellt az autókra tréfából. Remélem pár nap, és végleg rájön, hogy nincs humora. Továbbra is hiszek a jó öreg Napban,  kb ötmilliárd éve röhögi ki a telet, úgy, hogy kisugárzott energiája tízmilliárdod része jut el hozzánk, aminek 30%-át nagyvonalúan hagyja elnyelődni a légkörben. Itt, a parton, észre sem veszed, tíz perc alatt kapsz 20 árnyalatot, ha nem vagy UW40.  így kell változtatni is. Gyorsan, hatékonyan. Életünk is patak legyen, csobogjon minél tovább, és csak öregségünkre érje el a tavat. Nincs bajom a tavakkal, szó se róla. Bedobsz egy kavicsot, és nézed a tovagyűrűző hullámokat, megnyugtat, hogy látod tetted következményeit. Nagyobb kavics, nagyobb hullám igaz? Megnyugszol, mert látod mit tettél, és mi történik általa. Szeretnénk ezt. Végigkövetni egy döntésünk folyományait. Csalóka látszat, míg valaki be nem dob egy másik követ. Majd egy kisgyerek, akinek ez megtetszik, egy marék kavicsot… Csodás, nyugodt hullámainknak annyi, kioltódtak, széttöredeztek, követhetetlenné váltak.
Majd bejelentkezik a káoszelmélet egy záporral, és egy szempillantás alatt összeborzolja tavacskánk felszínét, mi pedig szarrá ázunk. Aki nem gondolta komolyan a kirándulást a tóhoz, hazaszaladt. Az többiek  jutalma pedig a szivárvány volt. Értsd, ahogy akarod.
Egy biztos, én a patakot mindig jobban szerettem. Minek dobálnál kavicsokat bele? Esélyed nem volt, hogy lásd a hullámait, de ha kishajót tettél rá, vagy egy palackot, valamilyen üzenettel, azt azért mindig elvitte. Néha fennakadt valamin, elidőzött, majd továbbküzdötte magát. Valahogy életszerűbb, mint egy halott víztükör. Kanyarog, gyorsul, lassul, akár az élet, maga. Van benne mozgás. Az én patakom a New York-ba torkollott, ami egyátalán nem baj, csak messzebbre folyt, mint általában. Jóval nagyobb halak úszkálnak benne. Apropó! Hétvégén volt szerencsém látni Zoltán Erikát Brooklynban, és meg kell mondanom, minden elismerésem. Elénekelt pár dalt egy B66 nevű helyen, ahol az ottani magyarkák gyűlnek össze megvillantani az új koponyás zakójukat. Nosztalgia érzésem támadt, mintha visszamentem volna 20 évet az időben, leszámítva az ötvenes menyecskéket, akik valamilyen okból itt örömlánynak öltöznek, ami még leánykorukban is bőven sok lett volna Páloson, meg Böszörményben.
Mindegy, nekem bejönnek a groteszk dolgok, igaz utána táncoló múmiákkal álmodtam. Csocsóztunk, röhögtünk, Erika hullámzott a szinpadon, harminc dollárért időutazás. Közeleg a Húsvét, lázban égünk, Fabergé tojás vadászat van a városban, mi pedig a héten főzzük a második sonkánkat. Tudom, böjt volt-van, de még az egyház sem tartja a vasárnapokat böjtnapnak, a mi bűnünk meg csak annyi volt, hogy a többi napot sem tartottuk annak. Persze tapintat is van a világon, ezért mindössze egy két kilós darabot vettem kezdetnek. A mostani már kb 4, de majd csak elfogy valahogyan. Szerencsére a lengyel hentesnek volt csípős tormája, és sonkát is kapni két héttel az ünnep előtt.
Télen enni sem volt kedvem, most viszont jó lesz vigyázni, legszívesebben már az erkélyen reggeliznék. Milyen kár, hogy egy szék is csak összecsukva fér ki. Egy picnic a Central Parkban, vagy a Batteryben, ahonnan a hajók indulnak a Szabadság-szoborhoz, majd feledteti tenyérnyi erkélyemet. Nincs többé otthon ücsörgés, nyakig beöltözés, símaszkban járkálás. Irány az Óceán hamarosan, hallani sem akarok a télről november végéig! Jöhetnek a tetőteraszos bulikIMG_0104, frappék a teraszokon, hétvégi reggelik a barátokkal, amit itt Brunchnak hívnak, mert valahol a breakfast, és a lunch között van, másnaposokra komponálva. Kapsz pl. omlettet Bloody Maryvel, és több liter kávét. Hétvégén kötelező. Bringázni egy nagyot, át a Citybe, vagy a folyóparton bármerre, vagy teníszezni egyet a közeli parkban, mennyivel jobb a nyár nem? Sokak örömére a blogot sem kell írnom itthon unatkozva, jobb lesz ez mindenkinek. A menyecskék végre ledobják a rongyokat magukról, élvezet lesz utazni a tömegben a metrón… Olykor áldás is lehet, hogy az emberek egymáshoz símulnak a reggeli csúcsban, csak leülni nem tanácsos. Erre egy fekete testvér tanított meg, akinek a magam 180 centijével, és egy mázsájával kb a derekáig értem. Mellém huppant, és felcsapta az ujságot. Izgatottan követte ujjával a sorokat, közben könyökével gondosan letapogatta belső szerveimet. Lapozáskor helyet cserélt a vesém a lépemmel, és elrepedt néhány bordám. Tudtam, kétféle képpen halhatok meg: még pár megálló így, vagy megkérem, csukja össze azt a kva ujságot. Csodák csodájára rám mosolygott, a tizenpárkilós fejével odafentről, és becsukta. Állni kell, és akkor jönnek a préselődő cicik, és popsik. Vegyél fel valami barnát, mert rád fogják önteni a kávéjukat.  Akárhogy is, jöjjön a nyár, nem akarok látni jeget, csak a jégkrémem dobozán!

Kutya-macska, férfi-nő

Posted on by

0

Lehet e barátság férfi és nő között? És ha igen, miért nem? (Karinthy Frigyes)
Amennyiben ez vélemény, úgy semmit sem ér. Amennyiben csak írok valamit erről, úgy sem ér semmit, de legalább nem vélemény.
Maradjunk az utóbbiban. Tűnődtem, érdemes e erre szót fecsérelni, hisz nem is létezik. Tudom, ez így sarkos, de ez van.
A nők pózolnak, mi hazudunk. Szerepekre reagálunk, választ adunk ingerekre.
A kémia-barátság párosból csak a baj van. Valaki előbb utóbb megokosodik, beszerelmesedik, megsértődik, elküldődik, ami rendszerint azzal a mondattal kezdődik, hogy: ‘legyünk csak barátok’!
Vagy megesik hogy megesik, aztán van a fene nagy bűnbánat, jó esetben megegyezünk abban, hogy az ital hibája. Ugye az sem árt, ha egy barátság őszinte, és ez a másik baj. Minden bugyi bejárata a lélek felől nyílik. És amit szívből útálok, néhány férfinak látszó tárgy, aki ezt tudja, vagy sejti, azokra a nőkre les, akik lelkileg épp le vannak gyengülve kissé, a környezetükben.
Miért? Mert akkor az a bizonyos bejárat, résnyire nyitva van.
Beszélgessünk, bontsunk egy bort, mesélj mi bánt? Rohadtul őszintén érdekel mi baj, el kell mondanod! Pici sírás, na bújj ide, semmi baj… Nyílik már, nyílik…Mire elfogy a bor, már bent is van… mármint a bejáraton.
Persze csak árt vele, de megkapta amiért jött. A nő odaadta magát, volt egy gyenge pillanata, végül csak jobban sérült.
Sosem bírtam az ilyen állférfiakat, az egyiket különösen nem. Sok gond amúgy nincs velük, mert az ilyen figurák, többnyire úgy néznek ki, mint egy telifosott zokni. Határozott, kiegyensúlyozott nők, csak összezavarják őket, hebegés, habogás van.
Más kérdés, hogy azok a nők is megérdemlik a sorsukat, akik egy másik hapsi vállán sírva nyafognak megromlott kapcsolatukról. Ja. Mindig kell egy barát… Emlékszem mikor az interneten nézelődött az irodában unatkozó hölgyek tábora, volt egy kategória, ‘csak barátkozom’.
Azok a nők, akik rájöttek, hogy a nagy Ő csak a billentyűzeten létezik, többnyire ezt használták, de hozzábiggyesztették, hogy ‘majd alakul’, ‘szívesen randizom’… Ühüm, résnyire nyitva vagy? Persze, barát csak feltételekkel lehettél, íme néhány apróság, ami szem előtt kéretik tartani:
“Kedves Férfi látogatók!Sajnálattal közlöm Veletek, hogy az egy éjszakás, és alkalmi sexkapcsolatok nem érdekelnek!! Egy 40 éves nőnek szeretetre, megértésre és segítségre van szüksége, csak olyanok keressenek, akik ezt meg tudják Nekem adni, és főleg anyagilag is tudnak támogatni!!! Házasságtól sem zárkózom el, de ha még sincs ilyen úriember kénytelen leszek egyedül maradni!!! Köszönöm!Kényeztető masszírozást vállalok, írj és megbeszéljük! Andrea”
Vagy egy másik gyöngyszem:
“Férfi legyen minden tekintetben!!! Őszinte,……becsületes… hűséges…… humoros….és nagyon szeressen!!!!! Kizáró ok…… erős dohányzás,,,,,, sok tetkó,,,,,frontális fogak hiánya!!!!!! “
Huh, hát hogy leszünk így barátok???
 ….Márti: “Most ilyen vagyok: szökés”
No comment, csíkokra tépem a lepedőt, remélem elbír!
Persze a barátkozáshoz ki kell töltened a regisztrációt, ami csak látszólag egyszerű, elvégre egy jó becenév kell nem? Majd leszek a golyóálló szerzetes, de mit kezdjek a keresztkérdésekkel?
‘Intim régióját karban tartja?’  Basszus, van aki maláj bozóttal van itt? Vagy hogyan kell ezt érteni?
‘Milyen fétisek jellemzőek rá?’ Anyám, hát pl. harisnyakötő, de rajta, vagy rajtam? Barátok ezt megdumálják nem?
‘Mekkora a szerszám mérete?’ És ha műhelyem sincs? A csavarhúzóm kb 12cm, a kerékkulcs 25, de négy ágú.
így tovább, amíg bele nem őrülsz, és még mottód is legyen… Na felejts el, nem barátkozunk, mire végzek a kitöltéssel, kész akta lesz itt, csupa lényegtelen marhasággal. ESC, DEL, el innen.
Persze mikor tényleg csak barát akartam lenni, mi lett a vége?
Egy plazában találtam magam, rám akasztva néhány kicsi, de rohadt nehéz női táska, 10-15 bevásárlószatyorral… De klassz, autóval vagy? Persze a próbafülkéből ki voltam tiltva, hát micsoda barátság ez? Együtt sírunk, együtt nevetünk nem? Tudom, van azért kivétel, akivel tényleg barátok voltunk. Na akkor meg senki sem hitte el, a férje meg wodoo babát szurkált otthon, és a kisvárosi pletyka is terjengett hála a barinőknek.
Annyit mondhatok, ha ilyen barátod van, ellenségekre már semmi szükséged, ahogy Sanyi barátom szokta volt mondani.
Egy szóval tessék nekem elnézni, nem megy ez a barátkozás egykönnyen!
images (9)

Mi szép? N

Posted on by

0

Amit annak látunk. Ha egyszerűen akarom megfogalmazni. Ha bonyolítod, kezdheted taglalni, miről van szó? Bármi lehet szép. Egy matematikai egyenlet, épület, alkotás, akármi. A nőkre is mondhatjuk hogy szépek, bár ők jóval többek ennél, így ez lekicsinylő volna, afféle féligazság. És van úgy, hogy másnak más a szép, tehát mondhatni, ez relatív. Péter bácsi csavarna még ezen vagy 20 oldalt, én rövidre zárnám.

A szépség nem más, mint harmónia. És mivel mindannyiunkban van egyfajta harmónia, annak útmutatása szerint találunk szépnek valamit. így alkotunk ennyire sokféleképpen. És ezért szép a világ. Aki nem látja a szépet, annak üres a lelke, messze elkerülik az élet csodái, hisz pont Ő nem veszi észre azokat. Ott van a szépség, és a csúfság is mindenütt, rajtunk áll, melyiket vesszük észre.21694_454178067973945_1666992846_n Itt ez a metropolisz példának, a maga forgatagával. New York. Az utcákon szemét, a metró járataiban patkányok, dudálás, füst, ezeregy felállványozott épület, felhőkarcolók tonnamilliói nyomnak agyon az árnyékukkal. Nem vitás, nekem szép. Mert él. Ekkora, és annyiféle, és mikor a nap beragyogja, vagy mikor munka után a hídon átkelve nézem ahogy fényeiben fürdik, csodálni tudom. Minden ami itt van, mérnöki remek volt a maga idejében, megannyi rekorddal évtizedeken át. Aki egy tizenmilliós várost részleteire szed, az sosem lesz képes egészében csodálni. Sosem fogja felfogni mi munka van ebben, hogy működhessen, pláne úgy, hogy varázsa van!

Vagy példa lehet egy párkapcsolat: ha kerek mindkettőtök élete, addig szép. Közösen, de együtt, egymásért, és nem egymás miatt. Boldogan, és nem csak boldogulni. Egymás érdekében, de nem egymás érdekei miatt. Aki ezt nem érti, nehezen látja a szépet egy idő után, vagy nem látja majd, mikor elromlik.

Ha egy öregember rád mosolyog, tudd, ő értette.  Ha elveszel a részletekben, és a szép az egészben rejlik, akkor nincs mit tenni. Ha látod, rosszkor vagy rossz helyen, változtatsz. Utáltam az iskolámat, átkértem magam ugyan azzal a tanárral másik környékre. Hétfőn voltam először. Filippinó tanár, mexikói, görög, orosz osztály… Téma néhány hallgatói levél volt, egyikben az állt, hogy a gyerek 17 évesen harmadszor van börtönben, dehát szeretik, mit lehet tenni? Mexikói emberünk szerint nincs mit tenni, ott kell hagyni még pár évre, tanuljon picit… Görög barátunk azt mondta, nem érdekes, ő is csinált ezt, azt, persze a gyerek elleste, ő is csücsült, na és? A tanár szerint ki kellene mozditani a baráti köréből, oké.

Feleség levele: más felé kacsintgat a férje, nem tud válni, mit tegyen? A görög szerint semmit, ilyenek a pasik, hajtja őket az ösztönük, egy nő meg komoly okkal lép csak félre, a szex miatt sosem. Erre az egyik orosz menyecske azt mondta, szereti meghagyni a férfiakat ebben a hitükben, mikor félrelép. Tanár ekkor vetette a harmincadik keresztet, de az óra jól telt, és többet tanultam a nyelvből aznap, mint korábban három hét alatt. Mit akarok ezzel mondani? Egyetlen dolgot csupán, azt is röviden (bocs Péter bácsi): ha nem látod a szépet valamiben, változtass!  Tedd széppé, vagy hagyj fel vele. Mert ahhoz hogy fejlődj, látnod kell a szépet. Szépérzéked fejlődésed iránytűje. Megakadályozza hogy visszafelé fejlődj, életed felesleges kompromisszumokkal teljen meg, melyek terhükkel lassítanak. images (6)Ott vannak életed ösvényei, járj azokon, ne a bozóttal hadakozz. Nincs semmi relytéjes a boldog emberekben, nyilván messzebb látnak az útról, mint bárki a bozótban. Hogyan kerülünk bozóta, ha ösvényen kezdjük? Egyszerű. Nem a mások ösvényét kell nézni, miközben a miénket benövi a gaz. Ha meg már benőtte, és nem vettük észre, az azért lehetett, mert a magasan hordott orrunk miatt nem néztünk a lábunk elé. Hogyan találj vissza? Beszélgess többet a gyerekeddel. P5018031_1

Csók

Posted on by

0

Mi minden van ebben! Mennyit jelentett mikor 17 voltál, vagy 24, 32, és így 40 évesen! Loptuk először, hajtva kiforratlan vágyainktól, izgatottan kapkodva, ügyetlenül. Nem tudtam mi van, de kellett minél több. Nem tudtam hogy van a szeretkezés, honnan tudtam volna? Apám mutyi VHS-én csak maláj bozótot láttam, gyakorolgattam szorgalmasan, guvvadó szemekkel.  Folyton ilyeneken lógtunk, mikor a tiroli csóka lenyitotta a bőrgatyát, mi reménytelenül gondoltunk saját miniatür változatunkra. Ezek voltunk. De a csók, az fontos volt, valahogy éreztük nem? Az első a lányoknak, a srácoknak meg tök mindegy hányadik. Már tudom, nem az a jó kérdés, hogy mennyit jelentett, hanem hogy mit? Sokat jelent most is, csak már másképp. Fiatalon párbaj volt, minél tovább tartson, vágyainkat mohón próbáltuk lefordítani nyelvünk szorgalmával. Loptuk a csókot, trófeát gyűjöttünk. Majd változtunk, és csókunk is velünk változott. Huszonévesen már tudtam, a csóknak íze van, nem csak dobogó szívvel adtam, hanem már szeretetből is.letöltés (4) Hoszabb ölelések, érzékeny érintések, tapasztalások közepette. Nem csak ölelni, hanem átölelni, közel maradni a másikhoz, egymásnak lenni. Nyugodtan mondhattam a csók mellé hogy szeretlek. Ha loptunk mástól is csókot, fontos volt már hogy titok maradjon, nem volt jó a lapáton…

Aztán harminc lassan… Család, gyerek, itt a csókban nem csak szeretet volt, hanem köszönet is. Kisfiamért, a legszebb ajándékomért, életem egyetlen jó döntéséért. Köszönet, és hála volt minden csókban, féltés, vagy szerelem mellett. Tolvaj maradtam e? Jó ideig hittem hogy nem, de a dolgok változnak. A szerelemből tisztelet lesz, majd megszokás, végül barátság. Tolvaj lettem hát újra. Nem jöttek már csókok otthonról, csak panaszáradat. Az élet nehezedett, mindenkit felelősség terhe kezdett nyomasztani. Karrier, tulajdonlás, kötelékek, anyagi függés. Hamis biztonságérzetünk betonját stresszel locsolgattuk. Csók elvétve, az is fáradtan. Valami olyasmi volt azokban a csókokban, amit a nehéz hetek csepegtettek beléjük. Elnehezültek, és valami olyat üzentek, hogy itt vagyok még neked, csak ne basztass! Egyre kevesebbet volt folytatása egy effajta csóknak, az alvást leszámítva. Ja, jó éjt puszi volt, a napi rutin része, de kellett. Kellett, mert irányt mutatott, és párszor megleltük a gondok által betemetett vágyunkat. Nem baj ez, ha a vágyak is halkulnak. Férfiak ha szívükre teszik a kezüket, nem kérik hogy mondjam azt, így történt! Feldobni lehet a fáradt kapcsolatot, feltalálták az ízesített óvszert, villany le, indulhat a kóstolás. Sajtos-rokfortos! -Várjál, még fel sem húztam… Naneee! Ami viszont történt, hogy titkokra vágyott legtöbbünk, amelyekben valami jóseggű délibáb szerepelt, szemében az ígérettel, kalandra fel!

Mindegy volt, hogy férjezett délibáb, vagy szingli délibáb, csak délibáb legyen, olyan aki azután,- ahogy jó délibáb módjára illik-  el is tűnik. Láttam sok válást akkoriban, azoknak a délibáboknak köszönhetően, akik nem tűntek el… Én maradtam a seggemen. Néztem sokakat, akik lecserélték az asszonyt ezekért az ígéretekért, csöbörből vödörbe esve, lizingelt gyerekkel. Ezek a csókok veszélyt hordoztak, Whiskey aromájuk volt, forrók voltak, fesztelenek, jólesőek… Később pedig drágák. Ha rossz a vészcsengőd, elvesztél.

Ha vigyáztál, tudtad a helyed, bántad csókjukat, ízük keserűvé vált. Nem volt már bennem egy ilyen után a korábbi hódítások sikerélménye, ittam a Red Bullom, néztem az autó ablakából a suhanó fákat, és nem voltam boldog. Tolvaj voltam,  délibáb kisasszony pedig, mielőtt eltűnt volna, letört a lelkemből egy darabot. Ki tudja már mi lett velük, anyák már, vagy tördelik a lélekdarabokat még mindig. A pasik meg leeszik a csalit és elúsznak (ha tudnak).  Most 40, és a csók ezeket az emlékeket is jelenti. Élhetném délibábkergetős életem, de lenyugodtam. Közben engem cseréltek le. Tolvajsors.

Mert olyan is van, nem csak délibábsors. Nem tartozik ide, de jó pap is holtig tanul, viszont férfi maradtam, nem pedig az a bizonyos bojtos kalocsai hungarikum. Mi lett a csókkal? Óvatosabb, körülményesebb lett. Jó bor kell hozzá, és őszinte partner, meghittség. Oda jutunk ekkorra, hogy ha nincs ilyen, hát nincs. Csak úgy nem lehet szeretni. Anno az volt fontos, milyen a hátsója, most meg az, hogy mit mond, és milyen a hátsója… Várni kell, ha válogat az ember, és közben tanul egyedül boldog lenni, ami nem is olyan rossz.

Milyen lesz majd az a következő csók? Lesz egyátalán? Nos az attól függ mennyit kell rá várni… Ha pohárban lesz a fogsorom, inkább nem írom meg jó?

 

írni, vagy nem írni…

Posted on by

0

Aki arra adná a fejét hogy írjon pár sort, át kell gondolnia, hogyan teszi. Hogy hol az a határ, ahol még nem válik az írás túlságosan átgondolttá, az rendszerint két dologtól függ. Nem néztük e át a kelleténél többször, a másik pedig a tehetség. Sokaknak van az utóbbi, ezért sokakat kérdeztem miért nem írnak? Nem tudják, hogy van eleje, közepe, vége? Nem lennének viccesek? Senkit sem érdekelne? Nem volna mit írniuk? Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Akkor azt mondanám, oké, nem csináld. Engem viszont érdekelne mit írtál, vagy mit rajzoltál, vagy miben vagy jó! Hol rejtegeti hát az a sok ember a tehetségét, és miért? Én nem tartozom közéjük mégis írogatok, mert szeretem. Kaptam válaszokat és leírom, mert idegesít. Nem kell olvasni, magamnak írom, csak úgy, meg azoknak, akiket visszatart az írástól, vagy bármitől. Nos, a válaszok: nem szeretnének beégni, mit szólnak majd hozzá, és ciki lenne ha kiderülne hogy én írtam, vagy rajzoltam, festettem, akármi. Ott van, megmutatta, láttam, olvastam. Idegennek nem. Gátlások, melyeket a társadalomnak köszönhetünk. Akik mi vagyunk. Ferde szemmel nézzük a külön utakat járókat, különcöknek tituláljuk őket, furcsálljuk, mit csinál ez? Hülye ez? Elgurult a pirulája? Hová lett az a rengeteg, tehetségéről híres, kreatív Magyar? Sehová. Ott vannak közöttünk, csak jobbnak látják, ha csendben maradnak. Mert nagyon tudjuk a másik életét, mindent tudunk ám!  Kéretlen kritikusok, szájkaratésok országa lennénk? Lássuk be, nem szokás megdícsérni senkit, csak mert jó valamiben. Aki írna, vagy alkotna, az ráadásul érzékeny. Bátorításra lenne szüksége. Tegyük fel, csinál valamit, ami jó. Akiknek teszik, csendben maradnak, a fentiek miatt. Tetszik nekik, deeee megtartják a véleményüket, mert mit lehet tudni, ne szólj szám, nem fáj fejem. De mert ez az út nem vezet sehová, vagy mert nem akarom tudni, hová vezet, én azt mondom tedd meg, csinálj valamit, amiben jó vagy, és ne foglalkozz senkivel! Sosem lépsz ki az árnyékból, csak mert szemedbe fog tűzni a nap? Lapos kövekkel játszanánk még mindig, ha mindenki az árnyékban maradt volna. A kritika egy dolog, az jöhet, félre sose értsd, mert épít, előre visz, jobb leszel általa, meg ne sértődj.  A másik csapat, a java, ők a beugatók, kákán csomót keresők, notórius értetlenkedők, kockafejűek, akadékoskodók. Egy részük totál zombi, zéró. A zsurmókkal van a gond, ők reagálnak rád, próbálnak visszahúzni.
Nekik olyan vagy, mint a kutyáknak a postás. Ezek azok, akik szeretik a főnöküket, mert munkát ad, de közöttük szólva egy köcsög. Ezeknek, ha tettél valamit, sosem kellett megkérdezniük, hogy miért tetted. Tudták ők, nálad jobban. A nagy helyretevők, gondolatolvasók, kíbicek, pletykagyárosok, képalkotók, elemzők, botcsinálta Sherlockok, meg nem értettek. Egy figyel téged is, majd rájössz: eeez majd magára veszi, félreérti, megszakérti, pálcát tör, mermitképzelsz, megmitakarsz? Erre varjál gombot, mi ez a hülyeség már megint, mivel próbálkozol? Kit érdekel, berúgok tőle?  Az ilyen mondja a gyerekének, hogy fejezd be, mert nyakon váglak. Nos az én szememben ezek az emberek, azok az utolsó cseppek, melyek bármilyen jót is brunyálok, a gatyámban akarnak kikötni, mintha nem tudnák hogy a retyóban a helyük. Ne maradj az árnyékban miattuk, merjél önmagad lenni! Rántsd ki inkább a fényre amelyik zavar, és meglátod, ott ég porrá helyben. Ne fogd vissza magad miattuk, mert elveszíted a lehetőséged, hogy méregtelenítsd magad! Fotózz, fess, írj, játssz, építs, élj! Minden ami tőled származik, az a te kivetülésed, és ha felszínre engeded, hálából tisztára mossa a lelked, s egészséges, kerek életed lesz!

A szellemi mentőöv

Posted on by

0

Érezted már úgy hogy ingerszegény vagy, és elhülyülsz szép csendben? Nem csoda. Intelligens molekula, kibeszélő show, pirula mindenre, közben Öreganyád már azt sem érti, minek a számítógépbe egér. A berendezések bolondbiztosak, csipog a szülinapon, jelez, ha menni kell. Nemrég voltunk sütögetni valahol, és a hűtő rám szólt, hogy csukjam be. A budi felnyílt magától. Sonos system Iphone-ról, egyik szoba ilyen zene, másik olyan zene, oké, normál. Futár hozza a kaját, amit a hűtőd rendelt neten,  fogyás alapján, kártyádról fizetve. Autód lassít, ha közel mentél, majd beparkol helyetted, csoda, hogy a spinklerek nem indulnak be, ha rágyújtasz.
Mi a cél? Papíron, hogy kényelmesebbé tegyék eme fejlesztések az életed, valójában, pedig, hogy elhülyülj. Ez a sok csodás szar, szabadidőt spórol, amit másra fordíthatsz. Ez jó. Sportolhatsz, tanulhatsz, utazhatsz. Mégis a nagy többség költi a legtöbb pénzt azzal, hogy nem csinál semmi értelmeset, csak elhülyül. Ezek az emberek pedig zabálnak, bánatevők lesznek, a gyógyszeripar célközönsége, de legalább, saját átlagéletkoruk ilyetén történő lerövidítésével gátolják túlnépesedésünket is. Bizonygassuk, mi értelmes dolgokat csinálunk. Nos, nekünk elég akkor a szellemi mentőöv is, ha van, aki dob nekünk, vagy dobj magadnak.  Egy jó könyv, egy tartalmas beszélgetés, egy pár sor írás netán, vagy séta a parton. Hiába kényelmes ez a világ, félünk belesüppedni. Tudat alatt tudjuk, hogy nem kéne így lennie, de egy fecske sem csinál nyarat, senki nem dobja el az appoktól hemzsegő smartphone-ját, amiben az élete van. Nem is kell. De értékrendünk összekuszálódik, ha nincs a saját kis szigetünk, behajtani tilos táblával. Minek írni a felhígult világról, amikor mi hígítjuk fel? Megtöltjük korlátlan mennyiségű információval az internet nevű koedukált zuhanyt, és minden klikkel, enterrel, letusolunk, a reánk ömlő bitáradatban. Már a bit is rövidítés (binary digit), pedig alapegység. Ebben a zuhanyban azonban a bitek nem folynak le, hanem mindenfelől ellepnek bennünket.
A Titan amerikai szuperszámítógép 2012-ben, másodpercenként 17,59 KVADRILLIÓ számításra volt képes. Erre Kína mit csinál? 2013: Tianhe-2: Másodpercenként 33.86 KVADRILLIÓ számítás. Óvatos becslők szerint a hadiipar, ezt a technikai szintet előzi meg 5-7 évvel. Lakásunkban elektroszmog  van a sok elektromos, wireless cucctól. (Hát persze, hogy nem árt, csak szponzoráljunk néhány ellentmondó kutatást.) Tudjuk, ez van. Gyermekeink nem a grundon rúgják a bőrt, hanem a cybertérben vérengzenek. Érteni fogja az a gyerek a sziget-dolgot? Nézem, ahogy a kurzor villog, de nem tudom a választ. Az egyik márka promója, 4K TV, (HD négyszerese): egy irodában ez egyetlen, főnök mögötti ablakot kicserélik egy ilyen tv-re, és indulhat az állásinterjú…        http://www.youtube.com/watch?v=4xQb9Kl-O3E            Becsapják minden érzékszerved, bárhol, bármikor, de a szigetedre tedd ki azt a behajtani tilos táblát. Tarts olyasmiket ott, amik nem csapnak be, eredetiek, fontosak, értékesek. Ők a szellemi mentőőveid a bitek óceánjában. Tárgyak, amikre csak ránézel, és kitárcsáztad magad a mátrixból.
Gyújts egy gyertyát. Minek, ott a ledes, alig fogyaszt. Csapj fel egy könyvet. Nem kell, ott a Kindle, ráfér 1500 kötet. Menj el egy jó moziba. Miért? Megnézem otthon 3D-ben. Csakhogy ezen megoldások tengere nyílt víz, sziget nélkül. Belefulladsz előbb-utóbb. Nem érzed a gyertyád illatát, nem tudsz lábjegyzetet firkantani papír illatú könyvedbe, mely polcaidat díszíti, ahelyett, hogy tömörített adathalom formájában gunnyassztana, valami lelketlen terabájt kockában. Jó a digitális kandalló, de nem érzed a melegét. Nem hallod az emberek nevetését a moziban. Ez az ingerszegénység. Tegyél pár kanál instant kávét a vizedbe reggel, vagy szagolj bele egy jó macchiatóba.
Kétfajta napod lesz, garantálom. Ha megnézel egy felvilágosult sci-fit, szerepelni fognak benne régi, kultikus tárgyak, melyeket a jövő embere áhítattal néz. Nem véletlen.
Ha nincs szigeted, bekattansz. Nyilván ezt sem az olvassa, aki sörétessel lövöldözött a mal-ban, vagy a taxis, aki a szemtelen bringást üldözte, mikor felkapott a járdára, a szökőkúthoz préselve egy 23 éves lányt, aki az első napját töltötte New Yorkban. Persze, jó látni hétvégén, a reggeli metrón, a futócipős embereket, amint a Central Parkba tartanak, az idős kínaiak tai chi gyakorlatait, a csinos lányokat edzésre menni, a yoga szőnyegükkel. A Central Park felülről nézve nem más, mint a pulzáló, sosem alvó metropolisz szigete. Ők sem olvassák sehol, de tudják. Nem újdonság, csak itt nem mondják azt, hogy kinek van erre ideje?
Ez a város úgy rohan, hogy az emberek kétségbeesve kapaszkodnak saját kis szigeteikbe. Nagyobb kincs itt az idő hidd el!
Ha szigeted nincs, partod sincs.

Lélekvirág

Posted on by

0

csaklogo_jpg_formatum_240x240
Ha lelkünk virág volna, a hozzáállás lenne a gyökere. Csepegtethetsz rá tápoldatként problémát, vagy megoldást, így is, úgy is, te szagolod.
Ha boldognak látunk valakit, azt hisszük, azért van, mert nincs problémája. Tévedés. Van, csak átkereszteli megoldásnak, mielőtt leszivárogna lelke gyökeréig. Hogyan? Mindenki másképp.  Miért? Mert nem engedheti, hogy megtörténjen.
Az ilyen embert onnan ismered fel, hogy rád mosolyog. Amelyiknek meg mérgezett a gyökere, az, ahogyan mondjuk is: GYÖKÉR. Gonosz malacszemei vannak, lefelé görbül a szája, pofákat vág, mustrálgat, szívogatja a fogát, és ekapja a szemét, ha összenéztek. Vannak e nőnemű gyökerek? Persze, de velük kevesebb a gond, leköti őket egymás útálása, téged elrendeznek egy megvető pillantással.
Ami azt illeti, Magyarország lakossága erősen el van gazosodva, lehet rajtuk gyakorolgatni. Legkényelmesebb, ha egymásnak ugrasztod őket, kettő kipipálva, és még vagy tizet lefoglal. Legtöbbször egyszerű, gondnak látszó dolgok, meglepő hatékonysággal képesek őrületbe kergetni bennünket. Nos, a jó hír az, hogy a  megoldások is egyszerűek.
Ki ne találd már, hogy Zoo Yorkban könnyű! Spanyol a fodrászom, mexikóiak főzik az olasz kaját, kínai a mosodás, a busz teli van fekákkal, román a hentesem, zsidó a főnököm, moldávokkal dolgozom, filippínó a tanárom, irániak és kóreaiak az osztálytársaim!
Ezek kemény dió! Mosolyog ez mind! Nagyon ügyelned kell, el ne hervadjon a lélekvirágod! A fodrásznak odaköszönök spanyolul, onnan egy angol szót nem hallok többé. Elkezdi kockára vágni a séróm, végül kialakít egy csodás taréjt a búbomon, ha nem állítom le. Aszongya, esta es muy bien, nézzem csak meg a képeket a falon… És tényleg, ott a frizuraválaszték! Néhány kisfiú, férfiember, nagypapa a fotókon, az összesnek taraja van, ez meg azt kérdi, hogy akkor melyik legyen? A mosodás chineese? Leviszem a motyóm, este átveszem, folt maradt a pólómon. Másnap vissza, elmagyaráznám, hogy gond van az általa használt intelligens molekulákkal, mer a halapeno szósz fölényesen győzött, de ő csak mosolyog, spriccel kettőt a rongyomra, folt helló. Most öljem meg?
Neeem, rájöttem, megoldás: vastagabb borravaló, folt volt, folt nincs. Hát igen, a kínai bölcsesség. Hatásosabb, mintha a zoknijaim közé szerencseverset dugdosna. A buszozós fekák? Nekik köszönhetem, hogy nem kell zenét hallgatnom a buszon. Ők hallgatnak valamit, és segítőkészen verik a ritmust a lábukkal a lábadon. A keményebbje időnként éneklés gyanánt felvonyít, és megrázza a seggét. Három dolgot tudsz meg ebből: mit zabált reggelire, sosem leszel buzi, és oda a cipőd. Nincs mese pofán kell tüsszenteni, akkor kereket old.
Másik jó módszert Banditól láttam, az a hátizsákkal forgolódás.
Egyszer a metrón-tudtán kívül- Orrba hátizsákozott egy japán menyecskét, akinek a fél arca ott maradt a zsákon, púderből, és rúzsból, és aki ezért millió megvető pillantással jutalmazta.
Aztan a román hentes! Na igen, az a hely az, ahol  jó sokan vannak, sorszámot kell tépni, mint otthon a körzeti orvosnál. Én voltam a 89, nyanyát a 92-vel, ez nem zavarta… Reggeliért megyek, de nem modhatom el mit szeretnék, mert folyton a pofámba tömnek valami finomfalatot, tepertőt, kolbászt. Legalább jóllakok, viszont otthagyom a fizetésem. Apropó fizetés, a zsidó főnököm olyan kapzsi, hogy fordítva nyomja a mellúszást!
A mexikói az olasz étteremben? Ugye nem kell ragoznom? Moldáv kollegákkal semmi gond, az egyik autóversenyként látja a forgalmat, a másik nem ismeri a kreszt, de sofőr. A filippínó tanár? Angolt tanít. Megmenti a világot, felvilágosít a jogaidról, egy igazi hős! Legutóbbi hazaútja során a tranzitváróban, kb 300 kínai utast világosított fel, ha késés van, a légitársaság állja a kaját… felzabálták a cserepes virágot is, mire pár óra múlva a managerek elmutogatták, hogy az azért nem egészen úgy van…
A  nyájas nép az öregre hivatkozott, aki már vagy 1000 mérföldre járt. Persze a tanítást nem lehet abbahagyni egy ilyen hosszú úton, így a kisöreg elmagyarázta útitársainak még bónuszként, hogy ő bizony nem alszik éjjel a gépen, hanem finomfalatokat gyűjt a hosszú útra a konyháról, és hogy ha beikszeled, hogy vegetáriánus vagy, akkor kétszer kapsz enni, mert őket hamarabb szolgálják ki, és hát utána ki emlékszik már arra, ki volt az, és ki nem? Nos így esett hát, hogy azon a gépen kb 75 polgártárs vált alvajáró vegetáriánussá.
Persze szegény öreget otthon azért utolérte a sorsa. Történt ugyanis, hogy ajándékot  vitt, de a ruha nem kellett a Fülöp-szigeteken, sértődés lett a made in china-cetliből, hogy mit akar ezzel, itt varrják a szomszédban. Nos öreg barátom vitt hát ajakfényt, rajta a bizonyíték: made in USA. Ki is osztotta a családi ebédnél mind a harminc rokonnak, akik hamar magukra kenték. Sajnos azonban néhányan allergiásak lettek a soha nem látott termékre, minek folytán óriási szájakat kezdtek az asztal körül növeszteni. Sajnos innen az öreget nem vitte tovább repülő, kénytelen volt a lábait használni… Persze lehet nem is kergette senki: fél család a buci szájától fulladt meg, másik fele meg a röhögéstől.1460087_630471807011236_1233722621_n                              Az iráni osztálytárs nem sok vizet zavar, olvasni nem tud. Egyszer borult csak ki, mikor az volt a kérdés, mit vennél, ha a pénz nem számítana. Megoszlottak a vélemények, az egyik mexikói új melleket vett volna az asszonynak, mire egy indiai azt javallotta neki, hogy vegyen kompletten egy új nőt. Emberünk épp fontolóra vette volna, mikor az iráni tag felpattant, és elordította magát, hogy: freedom! Először néztük, magára kötött e valamit, utána leesett, szabadságot venne. Mondtuk, a szabadság ingyen van, de elmagyarázta hogy egy halom drága fegyver kell hozzá. Nem firtattuk, ő már csak tudja… Hogyan oldassz meg ennyi problémát? Nos, ha eddig egyszer is nevettél olvasás közben, megoldottad az összeset! Ilyen egyszeű. Nevess, és lélekvirágod egészséges marad, és ami még fontosabb,  gyermekedét is te öntözöd.
945992_578080505583700_964091899_n       Amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. (Buddha)

B(T)ortúra, és egyebek, avagy 5/d

Posted on by

0

543328_420550107979598_184271488_n
Onnan kellene folytatnom, hogy hazaérkeztem Jeruzsálemből… Nem, megígértem. Sokan betojtak, hogy közeleg a közelmúlt, és én nehogy benne legyek, én se, és tetszik amit írsz, de én se jóóó?
Na igen, vicc ez, de tudjuk, minden viccnek a fele komoly, legalább is a jobb vicceknek. De mit tegyen a jóhiszemű szerző? Fogja be?  Bizony, bizony, nem is hinnénk távolról nézve, mennyi lyuk tátong az őszinteség mezején.
Egyikőtök sem kerülheti ki az összeset. Persze én sem tömök be egy lyukat sem (már ami a mezőt illeti)… Nem ismétlem önmagam, a kitalált hősökkel kapcsolatban, tudjátok: rég vót, sosé vót ! Balázs barátom, a borok nagy értője szervezte a villányi bortúrát, és mi néhányan, Bandi, Topi, jómagam, úgy éreztük ez jó lehet…Riczu Pincészet, Kemencés csülök, borok kúltúrált degusztálása, rétessel szép csendben… Topi szerint ezt ránk szabták, kész csoda hogy eddig nem vettünk részt benne! Ahogy mondogatta: diszkréten. Azonnal mennünk kellett, sőt, mi lenne ha egy nappal előtte már ott lennénk? Csak szétnézni tudod? Tudtuk… Balázsunk telefonált kettőt, lett szállás. Reggelre Siklóson voltunk, Topi, Bandi a lányokkal, én egyedül, saját szobában. A legjobb (ekkor még azt hittem).
Taxi, go Villány. Főtér vagy mi, szürke égbolt, szemerkélő eső… sehol senki, pincesor pang, fasza… Az egyik villanykarón az állt, hogy utcafesztivál lesz a Bon bon együttessel.  Nem csoda, hogy legalább tízszer elolvastam a dátumot, ahogy akkor az a főtér nevű hely kinézett: diszkréten. Nem lógattuk az orrunkat, csak lefelé menet az első pincébe, a belmagasság miatt. Csodás pince volt, pompásan megvilágított palackok vártak értő kezekre, mi is elismerően bólogattunk porzó vesével, ittuk a sommelier szavait. Töltött hát (végre apám rájöttél mi a francnak állunk itt), és arcizma sem rendült, amikor húzóra megittuk, mielőtt belekezdett volna az erdei bogyós-markáns savas litániába.P1120711 Mondanom  sem kell, így járt még vagy ötször zsinórban, mire elkészült a sult libacombunk. Isteni volt, szó se róla, még pár pohár, a sommelier eret vágott, a nap pedig kisütött. Lettek valahonnan emberek is, a főtér nevű helyen pedig szinpad állt, ahol egy kisgyermek szavalt. Nem tudom mit, mert lekötötte a figyelmünket egy fabódé, ahová egy menyecske pálinkás üvegeket hurcolt lelkesen. Szép szinesek voltak, kérdeztük is illedelmesen, mikor nyit? Puszta kíváncsiság. Lett zene, tömeg, bódé nyitva, nem volt mese, innunk kellett, vagy megisszák mások! Topi szerint áldozatok voltunk ezúttal is… Mindig ezt mondogatta, ha valami nem úgy végződött, hát ittunk a borra pálinkát. Diszkréten.
P1120741 P1120752 P1120709
 Mi történhet, úgy sem ismer senki. Ekkor lépett mellém egy jó kedélyű nagydarab ember: -szevasz, mi járatban erre? Mondom -szevasz, ismerjük egymást? -Persze! Akartam pólót venni nállad a boltban, Szegeden, csak nem volt a méretemben. -Mit kerestél Szegeden? -Borfeszt volt, részt vettünk. Oké, eddig stimmelt. -Ti? Kérdezett vissza nagydarab barátom. -Mi igazából, holnap jövünk, valami Tamáshoz, borvacsorára, ma csak úgy.. Mire a nagydarab:.-Riczu Tamás vagyok, hozzám jöttök ember!
Háá ilyet, erre azonnal inni kellett, aztán megint.images (16) Végül újra, mígnem minden pálesz elfogyott, Tamással elfáradtunk, az egyik menyecske pedig durcás lett.        Vizet akart inni, azt mégsem engedhettük!P1120749 Végül meglógott, közölte hazamegy, otthon van víz. A másiknak meg a lábára lépett egy fazon, akit Topi testi fenyítésben kívánt részesíteni emiatt. Két okból is mennünk kellett, Topit ilyenkor nehéz meggyőzni, nekem meg nem volt kedvem dühös ogrék által agyonverődni, és hát az eltűnt menyecske… Meg kellett keresnünk, mielőtt kiveszik a veséjét. Utóbbi, a hotelben azért megkerült.
Honnan tudom? Nos onnan, hogy mikor végre egyedül voltam a szobámban, és nyugodtan összehányhattam volna magam fogmosás címén, berontott, közölte, itt  marad, a bunkó ember, így, meg úgy. Kénytelen voltam szólni emberünknek, hogy itt a menyecske, vigye haza. Vitte. Menyecske visított, hogy lejön a hátáról a bőr, hülye állat, ember meg húzta a lábánál fogva a folyosón, én meg hányhattam. Végre csend. Ledőlnék, fejem fáj, nem látok. Lepattanó sem volt a buliban.  P1120751 Ajtó ki, ember be, ajtó be. -Itt alszok, összevesztünk. Gatya le, óra le, én kész, utolsó erőmmel kitessékeltem, és képszakadás. Voltatok úgy hogy reggel azt sem tudjátok melyik bolygó?
Azt próbáld ki, mikor kipattan a szemed, az első, amit látsz, egy idegen férfi farmer, és egy bazi nagy óra az éjjeliszekrényen…1mp alatt józan lettem! Ágy üres, nyugi, nincs baj, csak semmi buzulás.
Amit még senkinek sem kívánok, hogy ebben az állapotban megcsapja az orrát a piacon, a sülő kolbász illata. Megkerestük a piactéren, Isteni volt!
A wellness fürdő végül jó ötlet volt, egy őrködött, hogy bele ne fulladjunk, a többi aludt.
Medencében lett hely: böfögtél már víz felett piálás után egy erős sültkolbászosat?
Diszkréten.
Csendes borozás mi? Mondjuk másnap csend volt, többiek megjöttek, nem kéredztek semmit: a foglalkozás elérte célját, kezdődhetett a borkódtoló, amiért jöttünk.
Tamás várt minket a kapuban, pálinkával. Mintha mise történt volna, csak épp ő nem kért…
Furcsa szögben tartottuk a fejünket, így boroztunk hát csendesen. A csülök mennyei volt, ráadásul az a srác volt a kemence mester akit Topi fenyíteni akart, milyen jó hogy kibékültek, hisz Villányban kicsi a világ!
Ezer köszönet érte!
images (17)

Rezegjünk, most csak 3000,-

Posted on by

3

Meg fogom én ezt bánni, azt hiszem, de tudjuk milyen, amikor muszáj vagyunk… De mit is akarok? Trend van kérem, méghozzá ezoterikus. Mindent bevonzunk, és engedünk történni, elengedni tanulunk, és rezgünk, etc. Más sem kell a mai népeknek, aktuális bölcsek a könyv-toplisták élén, Tikok, a vonzás szabályai, tanok az életről, megszívlelendő okosságok, Dr pszichótól, és Péter bácsitól, aki kellő alázattal sózva ránk agyonrágott elfogadás-micsodáit 3000.-ért. Bocs, elegem van, kifizetem, csak ne gondolkodj helyettem jó? Persze ez kell a nyájas népnek, hisz lássuk csak be, milyen balszerencsések vagyunk, és milyen nehéz boldogulni a fenti bölcseletek nélkül nem?
Hát persze hogy könnyebb, csak hová visz ez az ösvény? Naná, hogy a pokolba vezető út megint jószándékkal lett kikövezve. Kirúgott a főnök, mert nem hoztad az eredményeket? Mert századjára elkéstél? Mert csajoztál a céges autóval? Két dolgot tehetsz: némi önkritikát gyakorolsz, és azt mondod: egy pöcs voltál (hölgyek: HP), vagy könyv 3000.-ért Peti bácsi: -Ne ostorozd magad! Minden vég, valaminek a kezdete is egyben Józsi! Amikor egy ajtó becsukódik, valahol nyílik egy másik! Nah érted már?
Mosolyogj te barom, elengedés, tudod? Ne már, ott van a 16. fejezetben, amíg nem nyílik az a másik ajtó, van időd olvasni nem? Nyugi, hagyd az önkritikát, hova vezet az? Még a végén rájössz, hogy Te cseszted el, és most iszod a levét! Ja, tanulnál belőle? Az nem trendi, hát itt vannak készen a válaszok, nehogy mán depi legyél!
Két éve hogy anyád pénzén élsz? Bocs Anya, nem nyílik az a rohadt Peti bácsi féle ajtó… Na várjál aranyom, nem kellene pár önéletrajzot beküldeni? Mi volt ez a hang?
Egy önálló gondolat? Használhatnánk a józan eszünket, de attól leizzadunk nem? Lapozzunk inkább, ha már megvettük 3000,-ért! Meg is van! Be kell vonzani ember! Kezdjed hamar, fogytán a lőszer!
Még ez is: kirúgott a csajom! Csak mert harmincadjára verem át? Hooo, várjál már, mi volt ez? Lelkifúrdalás? Hol az a könyv? -El kell engedned! Susogja Péter bácsi a szódásüveg mögül…-Ami megy, engedjuk, ami érkezik, fogadjuk… Nah vazze, kis hijján bocsánatot kértem, én marha! Nem olvasok eleget!
Julikám, veled mi van lányom, elhíztál kicsit? Majdnem elmentél mán zumbázni, ha nem kapsz egy jó könyvet a barinőktől igaaaaz? De csacsi vagy, az nem is zsír ottan, hanem a lelki terhek fizikális kivetülése! Az nem számít, hogy esténként kizabálod a hűtőt, lelki baj van, nem vitás. Öreg barátunk már súgja is a fülecskédbe: Julikám, a szépség belülről fakad, aki igazán szeret, meglátja szépséged tündöklését, lelked sejtelmes ködfátyolán átsejleni!
Addig álljál féllábon… Jött a pasi, de lelépett? Persze! Ne legyél depi, engedni kell ami megy nem? Ja, hogy vágynál már valakire? Kicsit belgondolsz, le kellene venned tán a társkeresőről azt a régi képet, ahol még nem kellett légifelvételt készíteni Rólad, életem. Bocs, ez nem volt benne a titkok, és tanításokban? Akkor tudod mit, vonzzál még kicsit, rezegjél, meditálj, közben lelép a huszadik pasi is, de ne haragudj rájuk, mert ugye elfogadás van, meg elengedés van, szúszáááá!
Miiii? Most miért jössz azzal a lánnyal? Az genetikailag csinos, és aki nem dagi, annak könnyű heti négyet edzeni. Ahhh, hát persze, hogy csípik a pasik, mert csinos, nem  nagy cucc, de fogadjunk nem olvas 3000,-ért instant bölcsességeket?
Olvas. Én is olvasok. Sőt, egyik kedvencem Szepes Máriától a Vörös Oroszlán. A baj, a mértékkel van. Fel kellene ébredni ebből a csalfa lázálomból, amelyben azt hisszük, semmi sem történik véletlen, itt, vagy ott van megírva, és alázat, meg miegymás!
Tegyük már helyre a dolgokat, mert ezt hallom lépten-nyomon. Ha veszel cigarettát, ott a kép, mi lesz a tüdőddel, ha veszel ételt, és az egészséges, ráírják hogy organiku.
Nos, jobb ha tudod, azok a könyvek, amelyeket magasabb, lelki, tudati szinten álló emberek írnak, legalább olyan veszélyesek, hozzá nem értő, avatatlan kezekben!
Nem, nem az Ő hibájuk, és a tiéd sem, drága!  Ilyen az üzlet, meg kell élni valamiből, még az okostojásoknak is, mert hát Péter bácsi is belátja, rezgésből csak akkor lesz pénz, ha a villamos rezegteti a könyvespolc ablakait, miközben sorban áll Józsi anyja, és Julika, egy-egy könyvvel. Az őszinték néha megmondják kerek perec: ezt most nem értem. Nem is csoda. De lefogadom pajtás, azt értenéd, ha azt
mondanám, ép testben ép lélek, vagy segíts magadon, isten is megsegít ugyeee? Egy vasat nem adnál egy ilyen könyvért, mert nem elég trendi. Régen sem értette a régi Józsi, ne aggódj! Mit gondolsz, a bölcsek miért egymás között osztották az eszet? A feléjük fordulónak ingyen volt a jótanács, hisz a nép a tenyerén hordt őket, teljes joggal! Neked meg ha kellett valami, ellovagoltál két napot, hogy megkérdezhesd, há nem csoda hogy hegyezted a füled, ha már a nyereg feltörte a tökeidet. Bölcs tanács már 3000,- ! Boldog-boldogtalannak. Érzed? Csak le kell venned a polcról, bealudhatsz rajta este, szex helyett. A legjobb üzlet, egy depressziós társadalomban! Beszéljünk róla? Mi beszédem lenne nekem egy üvöltözős exnarkóssal? Ja, hogy te mostan cölöb vagy? Az hát. Hagyjuk. Egyet legalább a végén ígérj meg! Sosem fogsz frissen szerzett tudásoddal az ágyban visszaélni jó? Isteni vagy bébi, most bevonzzanal hátulról? Egek, imádom ha felül vagy, csak rezegjél jobban…Óóóó drágám, engedd, ami megy. Persze ha megint kirúg ezért a csajod, legalább már tudod: nem lúzer voltál, bölcs lettél! Nem ért meg? Hát nyomjál neki gyomorból egy Ommmmmm-hangot, és engedd vissza az övéihez. És ha elfogadsz egy tanácsot a magamfajta öreg lélektől: tedd le azt a könyvet, nyissál ablakot, nézzél ki rajta.543328_420550107979598_184271488_n

Az élet urai

Posted on by

0

letöltés (4)

A karma nem más, mint a szerencse munkaruhában. És a chili tulajdonképpen, határozott kiállású ketchup. De gondolkodjunk el egy percre, semmi nagy dolog nincs ebben. Uralni valamit, jelentheti azt, hogy birtokolni, felügyelni, kontrollálni, irányítani. Vajon uralhatja e az életet valami? Ennyire komplex dolgot elképzelni sem tudunk, kivéve talán Istent.

Hitted már, hogy ura vagy az életednek? Azoknak jut ilyen téveszme jutalmul, akik meglehetőssen biztosnak érzik az általuk teremtett támpontokat, melyekhez sorsukat igyekeznek hozzákötni. Ám néha elég egy mondat, mely könnyen eszunkbe juttatja veszendőségünket… Vihar volt a tengeren, méteres hullámok, csapkodott az istennyila, az anyós pedig eszeveszetten szaladgált, gőze nem volt mi legyen, két hányás között, egy rossz pillanataban a vejébe kapaszkodva kérdezte: -föld, az ég szerelmére, merre van legkozelebb föld, rosszul vagyok! Vejkó nézte a mamát egy ideig majd válaszolt: -Ne aggodjon Mama, kb 25méterre van föld meglássa! -Hála ez égnek, de merre? -Lefele Mama! Lefele! Sosem tudhatjuk mit hoz a jövő, de semmi sincs, amit jobban szeretnénk tudni. Mégpedig azért, hogy uralhassuk az életunket. Az élet urai, azonban jóval kisebb dolgok, ott bújnak meg ahova senki sem lát, érzékelhetetlenek, sokat szerint tovatűnőek, mások szerint megfoghatatlanok. Ezek az apro kis nyavajások, a pillanatok, és jobb, ha tudod: a pillanat fog meg téged! Nem véletlen mondjuk: minden egy pillanat alatt megváltozott, vagy hogy minden csak egy pillanat műve volt… Talán azért, mert a fontos pillanatok azért azok, amik, mert a megfelelő időben vannak jelen, vagy mert hosszas tanakodásunk summázatai, melyek agyunkba villannak a legjobbkor/legrosszabbkor. A dontés a tiéd, hagyhatod elmúlni is a pillanatot. Más kérdés, hogy a nem cselekvés is döntés. Saját példámon tudom legjobban. Évekig küzdöttem a növekvő anyagi terhekkel, reménytelen üzleti koncepciókkal, műkodésképtelenné vált dolgokkal, márol holnapra élve, folyton fizetési késedelemben, ahogy Dumber mondaná, teli volt a fiók tartozom neked-cetlikkel. Persze csinálod, mert megszoktad, ez Magyarország jelene, jövője, közelmúltja, csinálod, mert ott az otthonod, csinos kis lakásod, családod. Kilovagolsz, megvívod a napi csatáid, és haza. Azt mondod, van miért. 15 év küzdés, amit szerettem vállalkozóként, mert úgy éreztem van mozgásterem, én választok fegyvert, én döntök jól/rosszul, én tartom be-vagy nem- a játékszabályokat. Gazdasági mélyrepulésünknek köszönhetően sok harcostársam fegyvere csorbult ki, mondanom felesleges, de a pillanat nem jött még el, csak érlelődött. Sokszor meginogtál, sokszor volt a nyelveden hogy b@szódjon meg, milliószor bámultad éjszaka a plafont, nem tudva mi lesz holnap. Miért? Család? Anyagi javak? Nem csak ez, vagy ha igen, hamarabb feladtad. Szeretted.images (11) Szeretted ezt a dzsungelt, érezted merről fúj a szél, ismerted hangjait, megharcoltál a saját területedért, s nem adtad kőnnyen. Tudtad a szabályokat, éjszaka nem mentél a patakhoz. Szimatoltad az uj illatokat, melyek a lehetőségeket hordozták. Sosem csaptál túl nagy zajt, megvoltak a saját ösvényeid, figyeltél, miközben figyeltek. Tisztában voltál vele, ha el akarsz látni a hegyekig, fára kell másznod. Hol késett a pillanat, ami mindent megváltoztat? Az én pillanatom? Ott bújt, ahol sosem kerestem volna: közölte akit szerettem, hogy másé a szive. Egy beszélgetés, pár nap, és az Egyesült Államokban voltam. Mi lett a dzsungelemmel? images (12)A patak kiszáradt, az erdő leégett. Nem volt maradásom többé, ha nem akartam éhen halni. Baj ez? Nem. Seb, ami begyógyult már. Semmi harag, semmi gyűlölet, tiszteljük szeretjuk egymást, mert elfogadtuk ezt. De egy pillanat volt, kár tagadni. Mit üzent nekem ez a pillanat? Nos nekem, személy szerint azt üzente, hogy tanuld meg, mikor kell kiszállni, mikor kell elengedni, és akkor nem jársz majd így pajtás! Megtanultam jól. Senki sem lehet felelős a boldogságodért, csak te magad. A pillanatok az élet urai, nem kétséges. Rajtunk áll, mekkorára nagyítunk egy pillanatot, egy felismerést, ennél fogva a pillanat korlátlan energiát hordozhat magában. Gyökeret verhet egy festő fejében, hogy milliókat kiírtson, attól vezérelve amivé a pillanata érett, de lehet belőlle C-vitamin is, mert Szent-Györgyi Albert almát nyomkodott, és az bebarnult, a narancs meg nem…Vajon hány embert vitt el a skorbut előtte? Sokat kellett várni erre a pillanatra… Az én pillanatom legalább tíz életet valtoztatott meg, ki tudja hogyan. Másoké milliokét, a pillangó-hatásrol nem is beszélve.images (13) Fibonacci-sorozat, Káosz elmélet, diszkrét és folytonos dinamikai rendszerek? Ljupanov-exponens?images (10) A pillanatok sosem fogják az orrunkra kötni mibenlétüket, bármilyen mélyre áshat bárki. Tudunk róluk, számítanunk kell rájuk. Bizonyosság? Olyan luxus ami sosem lehet a miénk, de talán épp ez az élet mikéntje, és mozgásban tartója. Gondolkodjatok el, mindannyiotóknak vannak, voltak, lesznek  “pillanatai”, az Isteni szikra ugye? Ilyesztő hogy a legnagyobb horderejű dolgok kezdete is visszavezethető egy pillanatra, a kezdet pillanatára. Nincs az a bölcs ember aki látja, mi kerekedhet abból, ami akkor csak egy pillanat, egy apró esemény, valahol egy pillangó szárny rebbenése.

images (9)