Norbert barátom javaslatára blogolni kezdtem, miközben a miérten tűnődöm… Csokorba szedjem a mondandómat? Megmagyarazzam a világ folyását? Nem hinném, ahhoz kevés vagyok, meghagyom az okosoknak..

Lássuk csak hogyan működünk? Ha mozgáshiányom van, elmegyek futni, ha pénzhianyom, akkor meg kérek kölcsön. A szexhiányról később… Egy szó, mint 100, írnivalóm van, tehát írok!

Tudom, illene bemutatkoznom, de azt hiszem legjobb ha történeteink által ismerszünk meg ugye?

Lassan két éve hogy New Yorkban élek, tekintve hogy 41 vagyok, remélem sok szép évem lesz még itt, korai volna meg probafekvésre mennem a temetőbe. Kb ennyi idő kellet ahhoz, hogy kérdezgetni kezdjenek, miért nem megyek már haza?
Az “otthon” szónak jelentenie kell valamit mindenki számára.
Számomra a csodás Szegedet jelenti ahova annyi emlék köt, valóban. Igaz.
Vegyuk hát sorra:
– Partfürdő. : minden nyaram 1-16 éves koromig, hekk, lángos, üdülők. Vége, valami fos élményfürdő, ezrekért.
– Tisza Gyöngye, IH, Szőke Tisza, SZOTE: 16-22. Buli hegyek.
Sorjában: bezárt, döglődik, bezárták, elsüllyedt, holott az ország egyik legszebb hajója volt!
-Virág cuki: legjobb fagyi a vilagon: tönkretették, vége.
-Kárász utca: Korzó! Legszebb lányok, legjobb boltok: most kínai, és használtruha boltok, vége.
-Stummer? Randi a stümi előtt? Nem is volt kérdés! Pékség döglődik már a helyén.
-Régi Hungária: ott ittam először Apám söréből, Szeged egyik legcsodásabb épülete: tizen éve zárva, bedeszkázva, világ szégyenére.
Hági Sörkert? Újszegedi Vigadó a Ligetben? Romhalmaz, azzal a vidámparkkal együtt, ahol nagyszüleim dolgoztak, ahol akkora élet volt mindíg!
Játszótér? Ahol annyit fociztunk a Csográdin? Szót se róla!
Sorolhatnám, de világos: nincs egy hely sem, ahová egy sörre beülhetnék, életre kelteni néhány szép emléket.
Barátok? Lássuk csak: fele csapat Pest, skandináviai térségben 2, Olaszország 2, Ausztria 3, Svájc 2, Ausztrália 2, Nagy Britannia: sok sok, USA: még több.
Kivel igyam hát meg a söröm, és hol?
Milyen ország ez, ahol mindez 40 éves koromra megtörténhetett?
P.S.: a Pajtás büfé, egy tíz emeletes alatt, mindezt túlélte  talán oda. Talán ha Tibi bátyámnak ez sikerult, nem lehetett volna túl bonyolult, a Város értékeit is megóvni “nagyjainak….

Igyuk hát meg barátaim azt a sört itt, az E-térben, mindenki a saját asztalánál, olvasva tán pár sort, a nem is olyan régi időkről, ha nem is pont a tiétekről, és az én szememmel!

Bocsássatok meg, de ez maradt nekünk, a szétszéledt generációnak!