Az most a feladat, hogy kiadhatóvá tegyem a blogom Karácsonyig. Igéretet tettem, átnézem, átszerkesztem, képek stb…

Az 5. fejezetig jutottam, és azon kaptam magm, írnék inkább valamit! Nem baj, ha senki sem olvassa, de ha mégis, az az olvasóknak jó elsősorban. Miért jó hát az írónak? Mert az író hazaérkezik a betűi közé!

Olyan ez, mint egy laza séta a városban: harapsz valamit, ölelsz valakit, jössz-mész, kellemes. De előbb, utóbb bárhol is legyél, kezded érezni, ideje hazamenni. Maradhatnál még, nem gond, de akarod azt az ajtót kinyitni, hallani a hazaérkezést, csörrenni a kulcsot, érezni az otthon illatát, lehuppanni, belekortyolni. Ha jól éreztem magam a sétámon van, hogy ablakot tárok, mintha a friss levegővel be akarnám engedni ezeket a kinti kellemes érzéseket, maradjanak még velem amíg főzök egy kávét.

Az Író azonban egy igazi élvhajhász, nem éri be ennyivel! Fizikailag már otthon van, de akkor ér igazán haza, mikor leül a betűi közé, elkezdi vagy folytatja a fejezetet, létrehozva ezzel a tökéletes harmóniát a fentebb leírtakkal.

Fantáziával telik meg ilyenkor az otthon, történeteiben tovalibbenő karakterek bukkannak fel, majd elillannak a gőzölgő teásbögre felett. Teremteni kezd. Szavakba kezd önteni, örömöt, bánatot, varázslatot. Megélni ami nem adatott meg, vagy elregélni ami megadatott. Hálás szívvel világokat teremteni akár, ez felemelő érzés. A megfelelő szavakon tűnődni a világ legcsodálatosabb nyelvén! Érezni, hogy ajándék az élet, és bizony nem csak egy van belőlle, hanem épp annyi, amennyit az író megalkothat!

Ez a valódi hatalom, és bizony ezért szegény, aki nem olvas! Megértem aki boldog, ha futhat, ha repülhet, vagy száguldhat, vagy vágyakozhat, hisz írhatok bármelyikükről! Érted hát mekkora hatalom ez? Hány ember élete, sorsa, öröme, élvezete kelhet írójuk által életre? Akik sosem éltek ezidáig, általunk egyszer csak lesznek e dimenzióban! írójuk pedig ha jól ír, máris hősével száguldhat, sírhat, halhat, nevethet, gyászolhat, ölhet!

Ez a valódi hatalom! Beleborzongani, amint a megfelelő szavakkal megrohannak az érzések! Tudom jól, mert pár hete Sci-fi-t kezdtem írni. A Marson jártam, -64 celsius fokban, a 4511 Km hosszú Valles Marineris kanyon egy 7 Km mély pontján, egy elhagyatott bánya kénbeton kapujánál. Minkét hold kivehető volt a szállingózó szénsavhópelyheken át, csak egy egy arra örvénylő porördög törte meg a fagyos látványt. Meg kellett ismernem fejezeteim helyszíneit, és ahogy végeztem az ezzel kapcsolatos kutatómunkával, karaktereim szemével láthattam a vörös bolygót! Imádtam, és imádom. Elmondjam milyen?

Két féle képpen tudom elmondani neked: hozol egy jó kávét, és mellém ülsz, vagy elolvasol ha elkészült. Ezúttal nem hagyok neked választást, hisz nem vagy itt.

Ez a hatalom, barátom, hogy több ezer ember ül majd le a kávéjával ha megjelenik a regény, de bizonyosan egynél több!

Értsd hát, miért jó írni! Meg akarsz halni? Fogd a betűidet, és írd le hogyan! Ha jó vagy, érezni fogod a fulladásod, vagy azt a darázscsípés-szerű mégis ridegkemény ütést, amikor golyó talál el. Lebegni akarsz? Fogd a betűid, és csináld! Merülnél? Tedd! Bakancslistád van? Útra fel, a szavaid ott lesznek az ujjaidban, csak nyisd a laptopod és csináld!

Tiéd a Világ? Az összes Világ a tiéd lehet! Az összes, ha Írsz! Az összes, ha olvasol!

Én, barátaim itthon vagyok ebben, itt, és most, vagy épp a Marson. Élvezetes írást, és olvasást kívánok Nektek!